Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 1

8 S ZENT-IVÁN УI BÉLA. az eddigi reformáció csak a keresztény tanok megreformálása volt, de mivel a kereszténység nem tan, hanem élet, szükséges az egész élet reformációja Krisztus szellemében. A Kálvin szigorú presbiteri alapeszméit valló puritánusok voltak ennek a gondolatnak első képviselői. A cambridgei egyetem puritánus légkörében születik meg a praxis pietatis, a gyakorlati keresztény élet eszméje. Újjászületik az „union with Christ" misztikája. Az érzelmi vallásosság itt talál legelőször követésre és lelkes hirdetőkre. A jámborság metodikus gyakorlása és az a felfogás, mely az egész életet istentiszteletnek fogja fel és e szerint szigorú erkölcsi követelményekkel lép fel, népszerűvé váló irataikban Anglián túl is elterjedt. A holland kálvinista egyház életébe is Angliából került a puritánus felfogás. A radikalizmusa miatt Cambridgeből távozni kényszerülő Amesius és az angol hatás alatt álló Gisbert Voetius voltak a XVII. század elején Hollandiában a puritán erkölcsi élet legbuzgóbb hirdetői. Coccejus (Koch) János a bibliának történeti tárgyalásával utat tört a dogmatörténet számára, de egyben az ortodoxiát alapjában támadja meg ama felfogásával, hogy a filozófiai elvek a teológiában nem alkalmazhatók, az értelem nem lehet sem forrása, sem szabályozója a vallási igazságnak. Felfogása erősen cristocentrikus, miután azonban azt tartja, hogy a Szentírás kezdettől fogva Krisztusról beszél, figyelme mégis túlzóan ,,az egész eljövendő kort visszatükröző" Ószövetségé. Hívei már azt vallották, hogy a biblia egyes helyei történeti összefüggésükből kiragadva nem lehetnek dogmák és felekezetek alapjai. A holland kálvinisták egy részét mégis csak az eredetileg katolikus Jean de Labadie vezette az egyháztól való elszakadáshoz.1 Mozgalmát gyakran emlegetik együtt a német pietizmussal, bár ez tipikus szektenárius szeparációs irányzatú volt, melyből teljesen hiányzott a hibásnak felismert egyház megreformálásának sürgető aktivitása. Viszont ez a pietizmusnak döntő sajátossága volt. A holland mozgalmakkal egyidőben már Descartes tanai is elindultak hódító útjukra, megtámadva az egyházak hivatalosan uralkodó, Aristotelesen alapuló, sok vihart kiállni tudó skolasztikájának tekintélyét. Nem véletlen, hogy Descartes első hívei coccejánusok közül kerültek ki és érthető, hogy Franciaországban a janzenistákat hajlandók voltak a cartesianusokkal összetéveszteni. Szent Ágoston kedvelése és Aristoteles elítélése valóban közös sajátságuk 1 Troeltsch, Weber, Unger, Mahrholz, Günther : i. m.-i.