Századok – 1935

Értekezések - MENDÖL TIBOR: A francia emberföldrajz keletkezése és a történeti tudományok 61

68 MENDÖL TIBOït. ban tett megjegyzése : nem az a fontos, mi milyen cégér alatt jelenik meg, hanem, hogy mond-e valami újat és eredetit, leghívebben fejezi ki a geográfusok állásfoglalását a külső támadásokkal szemben. A szociológusok támadtak, a geográfusok dolgoztak úgy, mint azelőtt, s munkáiknak továbbra is „geográfia" címet adtak a szociológusok minden támadása ellenére is, — mindössze ez történt. Hogy az emberföldrajz mennyire nem tért le a megkezdett útról, ezt a regionális monográfiáknak a század első évtizede óta a mai napig megjelenő szakadatlan sorozata bizonyítja. Az első ilyen mintaszerű monográfiák révén a fiatal francia emberföldrajz egyszerre az élre került. Hosszú ideig a franciák voltak ezen a téren a mesterek s példájukat csak később tudták utánozni a németek és mások is. A követett elvek nagyjából ma is ugyanazok, mint kezdetben ; sem tárgyi, sem módszeres szempontból nem tapasztalható lényeges eltérés a Vidal de la Blacheféle alaptól. A szó betűszerinti értelmében francia iskoláról beszélhetünk, hiszen ezeknek az Európaszerte igen nagyra értékelt munkáknak túlnyomó többsége doktori értekezés. Vidal de la Blache tanítványai mesterük szellemében hirdetik ma is az emberföldrajzot az egyetemek katedráiról. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha a francia monográfia-irodalomban nem mutatkoznék semmi fejlődés. Ez azonban inkább nyilvánul a részletek egyre finomabb kidolgozásában, a módszer aprólékos részleteinek tökéletesedésében, mint újabb és újabb szempontok hangos csatározásában. Amilyen váratlanul szerzett fölényt a francia geográfiának az első monográfiák megjelenése, olyan csendes azóta a fejlődése. A metodikus harcokban a francia geográfusok alig játszottak szerepet. Ha az egyik vagy másik fél jelentős győzelmet aratott, óvatosan ők is felhasználták olykor az új eredményeket, egészében azonban ma is biztosabbnak vélik azt a türelmes munkát, amely az egyre szaporodó monográfiák megállapításaiból lassan építi fel az emberföldrajz épületét. A fentebb idézett elv : ne törődjünk vele, ki minek nevezi azt, amit alkot, sokszor a legjobb biztosíték a tudományok határvillongásai ellen. És a francia emberföldrajz fejlődésében sok helyen kimutatható ennek az elvnek érvényesülése. De még inkább érvényesült egy másik elv, amelyet talán a tudományok „első foglalás jogá"-nak nevezhetnénk : a terjeszkedő fiatal tudomány behatol a szomszédos tudományoktól elhanyagolt területekre s azokat birtokába veszi. Ez a magyarázata annak, sociologie une rivale, et cette rivale lui dénierait à peu près tout droit à l'existence . . ." (u. o. 167. 1.). Végül a legjózanabb megjegyzés : „Nous pensons, comme Mr. Febvre, quo ces querelles autour des frontières et des domaines d'une science sont un peu vaines. Rien ne compte si ce n'est les oeuvres originales qui apportent du nouveau, sous quelque drapeau que ce soit. S'il y a contestation sur les limites d'un sujet, tant mieux ; il n'en sera que mieux étudié, étant considéré de deux points différents de l'horizon." (u. o. ).