Századok – 1935
Értekezések - MENDÖL TIBOR: A francia emberföldrajz keletkezése és a történeti tudományok 61
A FRANCIA EMBERFÖLDRAJZ KELETKEZÉSE. 67 A természettudományi alapon álló német geográfusok érdeme az emberföldrajz megteremtése, a történész franciáké viszont ennek az eredetileg nagyon egyoldalú tudománynak elvi kiegyensúlyozása. Legalább is ők voltak azok, akik a még hosszú ideig jobbra-balra lengő mérleg másik serpenyőjébe először vetettek súlyt. Az emberföldrajznak ugyanis még hosszú ideig tartó metódikus harcokon kellett átesnie, bár ezeket a harcokat többnyire nem franciák vívták. Azok az elvek, amelyeket Vidal de la Blache hirdetett, nagyrészt másutt is általánosakká váltak és ma semmiesetre sem nevezhetők már a francia földrajz kizárólagos privilégiumának. Sőt nagyon lehetséges, hogy azok a francia iskola fellépése nélkül esetleg mások kezdeményezésére diadalmaskodtak volna. Hiszen az összes, az emberrel valamilyen vonatkozásban álló tudományok fejlődésében megállapítható olyan korszak, amely a fizikai világ, a matéria szerepét túlontúl hangsúlyozta, amikor a természettudományi szemlélet, addigi hatalmas eredményeitől kissé megszédülve, illetéktelenül hódított idegen területeken is ; ezt a kilengést azután egy ellenkező irányú megmozdulásnak : a szellemtudományok öntudatra ébredésének kellett követnie. A földrajztudomány fejlődése kicsinyben ismételte ezeket a kilengéseket. A németek természettudományi eredetű emberföldrajzának hatása alatt, de történészektől megindított francia emberföldrajz annak ellenére, hogy megszerezte a szükséges fizikai földrajzi alapokat, továbbra is szellemtudományi diszciplínákkal maradt igen szoros kapcsolatban. Legutóbb igen érdekes megjegyzést olvashattunk arról, hogy a franciáknál a történelemnek a szomszédos tudományokkal szemben egyáltalán nincsen meg az a központosító szerepe, mint a német tudományban. Helyét ebből a szempontból a szociológia foglalja el.1 Amennyiben tehát az emberföldrajz fiatal tudományának határvillongásai támadhattak valamelyik érintkező tudománnyal, az elsősorban a szociológia lehetett. A veszély azonban nem volt túlkomoly, még a szociális morfológia részéről sem. Amire Baráth Tibor céloz, az inkább Febvre rémlátása.2 Demangeonnak Febvre könyvével kapcsolat-1 Baráth Tibor. Századok, 1934. 348. 1. 2 Febvre, Lucien : La Terre et l'évolution humaine. Introduction géographique à l'histoire. Paris, 1922 (L'Évolution de l'humanité c. sorozatban), főleg 39—106. 1. Ez a könyv, amelyet történész szerzője először még a világháború előtt fogalmazott meg, nem volt időszerűtlen 1922-ben sem, hiszen akkor még mindig változatlanul tombolt a harc az emberföldrajz szempontjai, módszere, elhatárolása körül. A mai olvasó persze sokszor úgy érzi, mintha a szerző nyitott kaput döngetne, annyi — akkor még vitás •— kérdés tisztázódott azóta. De aggodalmaskodását már megjelenésének idejében is túlzottnak találták egyes geográfusok. Találóan jegyzi meg róla A. Demangeon : „Certainement il prête plus d'une fois au soupçon dont il se défend „de créer le péril pour le plaisir de le dénoncer". (Annales de Géographie XXXII. (1923) 170. 1.) „La géographie humaine a, sans le savoir, couru un grave danger : elle aurait dans la
