Századok – 1935
Pótfüzet - EMBER GYŐZŐ: Magyarország és az államtanács első tagjai 554
[43] MAGYARORSZÁG ÉS AZ ÁLLAMTANÁCS ELSŐ TAGJAI. 563 rendek lassú háttérbeszorulása után még inkább elmélyült, s a monarchia egységének, amin a nagyhatalmi állás nyugodhatott, megteremtését lehetetlenné tette. Ezt a különbséget kell, amennyire lehetséges, csökkenteni, másszóval Magyarországot is az egységes monarchia keretébe kell, mégpedig nemcsak formailag, mint a múltban történt, hanem szervesen beolvasztani. Ügy látjuk s állításunk igazolását tűztük ki e dolgozat céljául, hogy a monarchia belpolitikájában az 1760-as években Magyarország került az előtérbe. Az uralkodói hatalom teljes erejét mozgósította a magyar viszonyok megváltoztatására, vele szemben a rendiség mindent elkövetett, hogy a régi helyzetet változatlanul fenntartsa. A félszázados (1711—1761) nyugalmat új küzdelem váltotta fel, de a harc eszközei is egészen újak voltak. A küzdelmet az uralkodói hatalom részéről az újonnan felállított államtanács irányította, sőt, mivel célja a monarchia egységes vezetése volt, Magyarország átalakítását tekintette legfontosabb feladatának. Az, hogy az államtanács magyar ügyekkel is fog foglalkozni, az első perctől kezdve kétségtelen volt : ez rendeltetéséből következett. A felállítására vonatkozó tárgyalások iratai mégis azt mutatják, hogy hatáskörét csak a németcseh tartományokra kiterjedőnek tervezték. Ennek magyarázatát abban leljük, hogy a magyar törvények határozottan tiltották, hogy a király nem magyar tanácsosokkal intéztesse a magyar ügyeket. Ha tehát nyíltan kimondották volna, hogy Magyarország is az államtanács munkakörébe tartozik, magyar tanácsost is ki kellett volna nevezni tagjai közé. Ezt pedig mindenáron meg akarták akadályozni. Az államtanácsban a legbizalmasabb természetű kérdések merültek fel, éppen Magyarországgal kapcsolatban, ezek tárgyalásánál magyar ember nem lehetett jelen. Mária Terézia idejében ezt az elvet meg is tartották. József már anyja életében is amellett volt, hogy magyar tanácsost is nevezzenek ki (Festetich Pált ajánlotta, aki — amint látni fogjuk — az udvar magyar tanácsadói közé tartozott), de erre csak a királynő halála után került sor, amikor az új uralkodó nyilt homlokkal lépett a nemzet elé. Az első tanácsosok kinevezésekor a magyar hatóságok nem is emeltek kifogást. A tanácskozások megkezdése után azonban nem maradhatott titokban a való. A magyar kancellária kötelességének tartotta, hogy tiltakozzék, eredményt természetesen nem ért el. Kifogásait maga az államtanács utasította el azzal, hogy a magyar ügyekben nem intézkedik, csak tanácsot ad, amit az uralkodó tetszése szerint elfogadhat, de el is vethet. Felháborodással 36*
