Századok – 1935

Pótfüzet - EMBER GYŐZŐ: Magyarország és az államtanács első tagjai 554

558 EMBER GYŐZŐ. [44] támadták meg, hanem a porosz háborúk szorgalmazásában külsőleg jobban kifejezésre jutó energiáját a nem annyira szembeötlő, de nem kevesebb fáradságot és kitartást kívánó belső alkotómunka mezejére vezették, ahol Istentől nyert uralkodói hatalmát mély vallásosságából fakadt emberies intézkedéseiben alattvalói boldogítására fordította. Az 1760-as évekkel uralkodásának második korszaka kezdődött. A külpolitikai aktivitást belső alkotómunka váltotta fel, a diplomáciai tárgyalások nagy mestere, Kaunitz vette kezébe a belpolitika irányítását is. Az államtanács gondolata tőle származott, az első államtanácsosokat is az ő javaslata alapján választotta ki az uralkodónő. Kivételes helyzete abban is kifejezésre jutott, hogy ő volt az államtanács egyetlen tagja, aki régi állását megtartotta. A külügyek intézését más nem vállalhatta, az államkancellária élén Kaunitzot nélkülözni nem lehetett.1 Az államtanács legjelentősebb embere kétségtelenül ő volt. Nem érheti azonban az a szemrehányás, hogy a maga embereit helyezte az új tisztségekbe, hogy ilyen módon befolyását intézményesen is biztosítsa. A kiválasztásnál egyedül az vezette, hogy a legalkalmasabb egyének kerüljenek a monarchiának ettől kezdve legfontosabb hivatalába. Világosan mutatja ezt a kinevezett személyek névsora. Kaunitz után rangban gr. Daun következett, aki a katonai kérdéseket volt hivatva képviselői-. A háború sikertelenségéért hadi szempontból akkor őt okolták, kinevezése jó alkalom volt arra, hogy a harctérről elszólítsák. Elmozdításában, bár kitüntető formában történt, Kaunitz kezét fel kellett ismernie s így őt a herceg hívének legkevésbbé sem tekinthetjük. Hasonló volt gr. Haugwitz esete. Ő is bukott ember volt, a feloszlatott Directorium éléről került az államtanácsba. A közigazgatás kérdéseiben felfogása, amely mellett szilárdan kitartott, ellenkezett Kaunitz új rendszerével,2 a herceg vele sem erősítette helyzetét. Kaunitz, Daun és Haugwitz államminiszteri (Staatsminister) címet kaptak, rajtuk kívül még három államtanácsos (Staatsrat) kezdte meg 1761 januárjában a 1 Az államkancellária vezetése miatt nem volt köteles az államtanács minden ülésén megjelenni. Ebben azonban nem láthatunk kényelemszeretetet, a munka kerülését, ahogyan Walter felfogja. Az államtanács egészen jelentéktelen ügyekkel is foglalkozott, ezek tárgyalásánál nem volt szükség Kaunitz személyes jelenlétére. A fontos ügyekben mindig véleményt mondott, bár tagadhatatlan, hogy utóbb már csak a fontos ügyekben hallatta szavát. 2 A közigazgatás 1761-i újjáalakítására 1. Walter id. aktakiadásáról szóló ismertetésemet Századok 1935. 216—20. 1.