Századok – 1935
Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt 39
A MAGYAR NEMESI BIRTOK ELADÓSODÁSA 1848 ELŐTT. 5 7 hátrányait. Ilyenformán elhangzott megállapításaik súlyossága csak támogatja az előbb említett hozzávetőleges becsléseket. Deák Ferenc az Országos Védegyletről tartott beszédében többek között így jellemezte a magyar földbirtokos helyzetét : ,,Alig van már hazánk földén adóssággal nem terhelt jelentékeny család", holott 50 évvel előbb még jól birták magukat. A földbirtokos szegény, adósságának kamatai emésztik fel a közép- és nagybirtokos jövedelmének 70—75 százalékát, írja Széchenyi a „Két garas" című cikksorozatában.1 Ilyen anyagi viszonyok között tengette a nemesség életét, amikor a közteherviselés kérdése napirendre került. Az ország kiváltságos lakosai az előbb vázolt okok folytán joggal húzódoztak a rájuk nézve csupán újabb terheket jelentő kötelezettségek vállalásától, amelyek számukra semmi gazdasági előnyt sem jelentettek, megvalósításuknak módja pedig a kérdést mindinkább politikai-hatalmi jellegűvé tette.2 Az ellenzék maradisággal, szűkkeblűséggel vádolta a „nem adózunk" jelszót hangoztatok táborát, nem mérlegelve azt a közvetlenül fenyegető anyagi katasztrófát, ami e jelszó híveivé tette őket és aminek elhárítása a legmagasabb rendű nemzetpolitikai feladatok közé tartozott . Ezért írhatta joggal Széchenyi 1847-ben, mintegy válaszként Kossuthnak és az ellenzéknek, hogy ha „kellő figyelemre méltatjuk kivált a kisebb nemesség állását, mely, ha a napfény létét tagadni nem akarjuk, százszorta aggasztóbb, mint az adófizetőé", „a minden adó legyen közös" jelszava, „a kisebb nemességet tekintve, a legnagyobb igazságtalanság, a szűkölködő vagyonosabb nemesre nézve pedig egyenesen hóbort volna . . . a nemességnek, az annyira elszegényedett nemességnek nyakába akarni vetni a honnak mindenféle terheit", nemcsak teherbíróképességét tekintve, kivihetetlen, hanem az ilyen követelés „a legmagasabbra potencirozza a nemesség irtózását a teherviselésiül... és nincs ékesszólás, mely az ekkép felpaprikázott nemességgel elhitethetné, hogy a nemfizetés bizony nem annyira becsület, mint volna inkább szégyen". „Ijesztgetni, erőltetni, zsarnokoltatni tán senkitül és semmi esetre theoretikus projectánsok által" nem hagyja magát s hogy inkább „törik-szakad", mielőtt ilyesek parancsa alá görbedne gyáva férgileg."3 Nemességünk valóban e kérdésre vonatkozólag a „Hetilap ukázát" nem fogadta el egészen 1 1843. aug. 23-i cikk. Ugyanezt állapít ja meg a Századunk 1843. 19. sz.-ban „Következetlenség" című cikk írója. 2 Hasonlókép vélekedik a kérdésről Balásházy i. m. 59. 1. 3 Politikai programm-töredékek. 1847. Pest. 117—124. 1.
