Századok – 1935

Szemle - Pleidell Ambrus: A merkantilizmus történetéhez Magyarországon. Ism.: Bakács István János 495

SZEMLE. 495 sére" s a püspökjelölt kanonok „majd kimutathatja az országgyűlésen előnyös tulajdonságait." Nagyon jellemző az is, hogy az 1827-ben szokásba jött információs kimutatás rovatai között külsőséges adatok, majd a „politikai nézetek" után, utolsó helyen szerepel a „moralitás" — persze nincs rovat az illető papi lelkületéről, egyházias érzületéről, lelkipásztori gyakorlatáról stb. Valóban a XIX. század egyháztörténetírójának nem kell sokat töprengenie, 'ha a klérus nagyfokú elvilágiasodásának okait kutatja! Különösen kiemelhetjük Trefort és Simor vitáját a szabadkőművesség gyanújába keveredett és lelkipásztorkodással soha nem foglalkozott Bubics püspökj elöltsége körül. A miniszter a prímás kifogásai ellenére is úgy találta, hogy Bubics „a szükséges tulajdonokat magában egyesítő férfiú". A prímás válaszában kereken kimondja, hogy azok a tulajdonságok meg lehetnek benne, amelyeket Trefort „egy püspökjelöltben a politikai téren való működés tekintetéből kívánatosnak tart", de „a katolikus püspöknek elsősorban püspöknek, az egyház szellemétől át- és átitatott papnak kell lennie, ki a hívek vallási szükségleteit mind elméletileg, mind gyakorlatilag jól ismeri . . . s ki . . . a lelkipásztorkodást s az egyházi kormányzatot gyakorlatilag elsajátította". Mégis a miniszter álláspontja győzött. Halmozni lehetne a munka érdekesebbnél érdekesebb adatainak kiszemelgetését, de erre nincs terünk. Annyi bizonyos, hogy a szerző nemcsak igen sok érdekes adatot dolgozott fel e kisterjedelmű, de tömören megírt tanulmányban, hanem a kérdést a maga egészében tisztázta is. Örömmel kell üdvözölni, hogy avatott kezek nyúltak e mostoha területhez és azt is, hogy a feldolgozás egész napjainkig jutott el. Reméljük, hogy e munka mind tárgy, mind módszer tekintetében példát és indítást fog nyújtani. Török Jenő (Vác). Pleidell Ambrus : A merkantilizmus történetéhez Magyarországon. Közgazdasági Szemle LVIII. (1934.). 43—60. 1. A tanulmány meggyőzően mutatja ki, hogy a szűklátókörű bécsi politika még a XIX. század elején is Magyarországból csak a hasznot akarta látni, a befektetések gondolatától ellenben írtózott. Bécsben a merkantilizmus szellemének megfelelően a magyar terményeket kidföldön akarták értékesíteni. Mivel azonban a szárazföldi és vízi utak elhanyagolt állapotban voltak, ezek helyreállítására pénzt szerzendő, felemelték a só árát. E felárból 1792—1847 között 16,500.000 forint folyt be, az összeget azonban, amellyel az egész magyar gazdasági életet át lehetett volna alakítani, a háborús szükségletek, járványok idején az egészségügyi intézmények kiadásainak fedezésére fordították. Legfeljebb helyiérdekű befektetéseket eszközöltek, amelyek sorából a Duna- és Tisza-szakaszok szabályozása volt jelentősebb mintegy 2—3 millió forint költséggel, a Vaskapu szabályozását azonban már kifogásolták Bécsben. Bakács István János. Horvát István : Magyar irodalomtörténete. (Vajthó L. : Magyar irodalmi ritkaságok. 28. sz.) Budapest, é. n. 16°. 146 1. H.-nak a pesti egyetemen tartott irodalomtörténeti előadásait Pauler Tivadar, egyetemi hallgató korában, 1832-ben lejegyezte. Ezt az eddig ismeretlen kéziratot adta ki Pap Károly egyetemi tanár gondozásában a debreceni református gimnázium és a Dóczy-leánygimnázium ifjúsága. Nem csupán irodalomtörténeti összefoglalás, egyetemi előadás vezérfonala ez a könyv, hanem hű tükre H.-nak, a tudósnak és érdekes mozaikja a magyar romantikának. H. szerint a „Magyar literatúra az a tudomány, mely a magyar nyelv eredetét, viszontagságait és kifejlését terjeszti elé". Könyvének főszereplői nem az