Századok – 1935
Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt 39
56 TJIíGÁR LÁSZLÓ. Korizmics László, aki ez időben Klauzál Gábor földmívelésügyi miniszter személyi titkára, a szerkesztésében megjelenő Gazdasági Lapok-ban 300 millióra beesülte a magyar nemesi birtok terheit.1 Pest-, Baranya-, Borsod-megye adatai inkább Korizmics becslését támogatják ; tudniillik Pest kivételes helyzete, területének óriás volta, nemességének jelentősége az eladósodás során is valószínűleg kivételes helyzetet eredményezett. Baranya- és Borsod-megyék adatai inkább az átlagképet tükrözhetik. Ha a horvát- és a határőrvidékeket leszámítva, a fennmaradó megyék területén fekvő nemesi birtokok terheit megyénként átlag 5 millióra taksáljuk, akkor mintegy 300 millió ezüstforint végösszeget nyerünk. Ezen 300 millió tőketeher kamatai fejében évente 18 millió ezüstforintot volt kénytelen fizetni a birtokos nemesség, ami egészen közeljárt Magyarország évi adójának összegéhez. A magyar nemesi birtok eladósodása — annak módjától eltekintve — nem sajátosan hazai jelenség. Középeurópa agrártársadalma egyaránt osztozott a mezőgazdasági dekonjunktúra alakulásával járó jó vagy rossz eredményekben és az a 300 millió forint teher nem is tűnhetik fel valószínűtlennek, ha például mellé állítjuk a Poroszország mezőgazdáinak eladósodását feltüntető számadatokat. Természetes, hogy ez az összehasonlítás csupán az adósság összegére vonatkozhatik, mert a hitelforrások, a hitelfeltételek, a jóval alacsonyabb kamatláb mindenben megfelel a sajátosan mezőgazdasági hitel fogalmának, ami nálunk pedig teljesen hiányzott. Ezen adatok szerint a porosz mezőgazdaságot terhelő zálogleveles jelzáloghitel 1770-től 66.090 márkáról 1848-ig 256,663.509 márkára növekedett.2 A magyar mezőgazdaság képtelen volt a fennálló viszonyok közepette ilyen óriási kamatteher viselésére. Az évi 18 millió forintot csak a legnagyobb nélkülözések árán tudta előteremteni. Semmi kétség sem maradhatott aziránt, hogy ezzel a tőke- és kamatteherrel előbb-utóbb be kell következnie a teljes anyagi összeomlásnak. A kortársak az agrártársadalom vigasztalan helyzetét jól ismerték, legtöbbjük birtokos lévén, maguk is tapasztalhatták a fennálló helyzet 1 Gazdasági Lapok, 1849. 2. sz. „Hazánk mezőgazdasági átalakulása" c. cikkében. 2 Hecht, Felix : Die Landschaften und landschaftsähnlichen Kreditinstitute in Deutschland; I. k. Die Statistik. Lipcse. 1908. Gesammtpfandbriefumlauf der preussischen Landschaften 1770— 1857. 600. sk. 1.
