Századok – 1935

Szemle - Vitéz Kárpáthy-Kravjánszky Mór: Rudolf uralkodásának első tíz éve (1576–1586.) Ism.: Vanyó Tihamér 488

SZEMLE. 489 mény egyértelműleg elismeri. Tudjuk, hogy Velence nagyon órtethozzá, hogyan kell velencei pártot szervezni egy-egy udvarban és a kedvezések különböző módjaival, személyes ismeretségek ápolát. sával, amelyek talán a páduai egyetem padjainál kezdődtek, idegen udvarokban, országokban élő olaszok megnyerése által, szinte észrevétlenül, oly szervezetet kialakítani, amely a legmegbízhatóbb hírekkel szolgált a követségnek és a legjobban tudott érvényt szerezni a Signoria akaratának. így Bécsben Rumpf, a Titkos Tanács elnöke, Obernburger, ugyanannak első titkára, Ungnád Kristóf, a volt konstantinápolyi császári követ, Petzen, a Haditanács titkára stb. voltak a velencei követek informátorai. A török-magyar végekre, valamint a magyar politikai viszonyokra a főtájékoztató maga a magyar kancellár, Draskovieh György kalocsai érsek és győri püspök volt. Lengyelországban a páduai Bucella, a király udvari orvosa volt a Signoria exponense. Sőt a velencei követek igyekeztek a pápai nunciatúrát is a maguk érdekeinek megnyerni. S a nunciusok ebben az időben mind együttdolgoztak a császári udvarban velük és különösen a császár és Báthory István lengyel-magyar politikáját illetőleg álltak rendelkezésükre. Ezeket tekintetbe véve feltétlenül nagybecsűeknek kell tartanunk e jelentéseket s anyaguk, összehasonlítva a már ismert történeti anyaggal, sokszor perdöntő jelentőségűnek mondható. A XVI. század második felében Velence minden figyelme a török és a császár közti erőviszony mérlegelésére szorítkozik. így a Signoria követeinek jelentései elsőrangú anyagot szolgáltattak a szerzőnek Rudolf császár egész belpolitikájára azokban az országokban, amelyek kormánya alatt állottak, valamint a lengyel-orosz külpolitikára, amely uralkodása elején a legfontosabb és amelynek magyar szempontból a legnagyobb jelentősége volt. Szerzőnk mindennek alapján az akkori Közép- és Keleteurópa politikai viszonyainak szemléletes és sok újszerű ecset vonással vázolt képét festi elénk, dicséretesen felhasználva még a szlávnyelvű, nemegyszer kevésbbé hozzáférhető helyen megjelent irodalmat is. Megállapításaiból leginkább Rudolf betegségének meghatározását kell kiemelnünk. Rudolf „morbus Gallicus"-ban szenvedett s lelkibetegségének eddig főokként tekintett tünetei éppen vérbajából származtak. Ezzel hosszú és tétova történetírói tapogatózásra tett végső pontot a szerző. A jelentések közzétételénél K. a különleges magyar anyagra volt tekintettel. így megkapjuk az 1580-i országgyűlés kivételével, az összes pozsonyi diéták anyagát. A Rudolf és Báthory István közötti diplomáciai viszonyról is teljes képet nyújt, Báthory dinasztikus politikájáról pedig szintén értékes anyagot adott. Az 1577-i, valamint az 1586—87-i honvédelmi és katonai reformokra is tekintettel volt az okmánytár összeállításánál. Míg ezt az anyagot (165 sz.) eredetiben közli, addig könyvének II. függelékében 229 magyar nyelvű regesztát tesz közzé a török-magyar végek életére vonatkozólag. Az okmánytárat rendszeresen nem jegyzetezte, bizonyára a tór hiánya folytán, bár minden aktánál utal rá, hogy a bevezetés mely helyén használta fel. A bevezető tanulmányban azonban, sajnos, nem utal az okmánytár megfelelő oldalára, hanem csak a jelentések keltét adja. Szívesen vettük volna, ha tanulmányának elején arról is szólott volna, hogy a velencei követek jelentéseit kik adták ki, illetve használták fel. Ez különösen a világháború utáni időre nézve lett volna igen kívánatos. De e kicsinységeken felülemelkedve, igaz örömmel és nagyrabecsüléssel köszöntjük a kiváló szerzőt, akit a mostoha viszonyok a közzétételben oly nagy tudományos önmegtagadásra kény-