Századok – 1935

Szemle - Schünemann; Konrad: Ansätze zu volkspolitischer Zielsetzung in der Ansiedlungsgeschichte des XVIII. Jh.-s. Ism.: Kring Miklós 490

490 SZEMLE. szeritettek, — mert gazdag és hosszú gyűjtésének igazában csak morzsáit hozhatta napvilágra, — s jelenleg árva XVI. századi monografikus irodalmunknak elsőrendű munkását reméljük benne ! Vanyő Tihamér (Pannonhalma.) Jori, Ilio: Eugenio di Savoia. Torino, 1934. Paravia, I—II. k. 8°. 618 1. — Frischauer, Paul: Prinz Eugen. Ein Mensch und hundert Jahre Geschichte. Berlin—Wien, 1933. Zsolnay, 8°. 471 1. 1933-ban 250 esztendeje volt Bécs felszabadulásának s ez a dátum megindokolja a Savovai Jenőről az utóbbi években megjelent művek sokaságát. J. tábornok, hadosztályparancsnok munkája azonnal elárulja, hogy szerzője a katonai szakirodalomnak, a hadtörténetnek művelője. Csaknem kizárólagosan Savoyai hadműveletei bilincselik le érdeklődését, úgyannyira, hogy műve Arneth pompás, három kötetes monográfiájának, (Prinz Eugen von Savoyen. 1888.) áttanulmányozása után azt a benyomást kelti bennünk, mintha szerzője csak Savoyai háborúit, a csaták katonai-szakírói megvilágítását akarná nyújtani. így az olasz hadtörténelmi szakirodalom kitűnő hadtörténelmi munkát nyert J. könyvében, de a nagy hadvezér életét, a kort, a bécsi udvart, hősünk összeköttetéseit az udvar szereplő személyeivel, tábornokaival, katonáival, — lelki hídjait tudomány, politika, irodalom, művészet felé, Arneth könyvének történetírói avatottsággal megírt fejezetei fogják továbbra is megvilágítani. J. munkáját nem is a szaktudósok számára írta. Bár tudományos alapon mozgó, de némileg népszerűsítő jellegű munka ez az életrajz. Szerzője a már általánosan ismert történeti részt a torinoi, milánói, bécsi levéltárak adataival egészíti ki. Ott, ahol Savoyai Jenő értékeléséről ír, a kortársak nagyon különböző véleményeit is közli. Mindenütt megnyilvánul becsületes törekvése, hogy a modern tudományosságnak megfelelő, lelkes, összefoglaló életrajzot adjon olvasóinak. Látszik, hogy Savoyai Jenő közel van az olasz katona szívéhez. Bennünket művének magyarországi vonatkozásai érdekelnek legjobban. A töröknek hazánkból való kiszorítása, a zentai csata, a boszniai betörés, a karlócai béke, II. Rákóczi Ferenc szabadságharca (l'insurrezione ungherese, ahol Rákóczi neve következetesen Racokzy-ortográfiával szerepel), az 1711-es fegyverletétel (a fejezet irántunk nem sok megértésről tanúskodó sorait megbocsátják a szerzőnek kizárólagosan osztrák s így is nagyon hiányos nyomtatott forrásai), a péterváradi és belgrádi csata, a passzarovitzi béke, lényegesen szerepelnek a műben. J. tábornok bécsi munkatársának, Margutti altábornagynak tollából végtelenül elismerő sorokat olvastunk e műről. Nem tudunk osztozni Margutti felfogásában; csak katonai, hadtörténelmi szempontból értékes gyarapodása ez a munka s így sem teljes mértékben, a nagy terjedelmű Savoyaiirodalomnak. — A második mű, F. könyve, lüktető élettel teljes, színvonalas, lélektani elmélyedéseken alapuló, pompás képet ad hőséről ; kitűnő történelmi biográfia. Vonzó stílusa, a meleg szeretet, mellyel tárgyát megvilágítja és olvasóihoz közelebb hozza, helyes történelmi beállítása megérdemli, hogy egész röviden említést tegyünk róla, annak dacára, hogy méltatása nem vág szorosan folyóiratunk tudományos kereteibe. A nagyközönségnek alig tudnánk az utóbbi évek Savoyai-irodalmából megfelelőbb kötetet a kezébe adni. Szőke Mihály (Szeged). Schünemann, Konrad : Ansätze zu volkspolitischer Zielsetzung in der Ansiedluugsgeschiohte des XVIII. Jb.-s. Ungarische Jahrbücher. 1934. 135—143. 1. A kis értekezés, amely azt vizsgálja, hogy a XVIII.