Századok – 1935
Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt 39
A MAGYAR NEMESI BIRTOK ELADÓSODÁSA 1848 ELŐTT. 55 korszakában a kölcsönzések 1,649.192 ezüstforintra emelkednek, de ebből 567.278 forintot visszafizettek, tehát a valóságos adósság 1,081.914 ezüstforint. A dekonjunktúra és elkerülhetetlen beruházások éveiben az újabb adósság 1,993.597 ezüstforint, amivel szemben «gészen jelentéktelen, 82.366 ezüstforint értékű kitáblázás áll. A váltótörvény meghozatalakor hét év folyamán az újabb adósságok összege 930.060 ezüstforint. Ugyanezen időben a kitáblázott adósságok 588.553 ezüstforintra emelkedtek. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezt az összeget, 548.625 ezüstforintot, a béllyei főhercegi uradalom pénztárának adósai fizették vissza, de nem a váltótörvény működésének korában, hanem azt megelőzőleg. Az uradalom ugyanis késedelmeskedett a kitáblázási kérelemmel egészen 1844-ig. Az adósságok jó részét az 1800—1820-as években vették fel, de ennek megyei betáblázása akitor elmaradt, úgyhogy azt csak most, 1844-ben, a kitáblázásokkal együtt jegyezték fel. így tehát a váltótörvény Baranya megyében sem kímélte a nemesi birtokokat. Az összes adósságok 1732-től 1848-ig 5,346.194 ezüstforintra emelkedtek, míg a visszafizetés elérte az 1,441.301 ezüstforintot. Az adósságok összege 1847 végén 3,904.893 ezüstforintot mutat. Ezen összegnek évi kamatterhe 234.293 ezüstforintot és 58 krajcárt jelentett. Borsod megye adatait Dessewffy Emil gróf hírlapi cikke nyomán állítottuk össze, amely a Budapesti Híradó 1845 februári 135. számában jelent meg „Adósság és hypotheka" címmel. Dessewffy a borsodi táblás jegyzék 1756—1844-ig terjedő adatai alapján megállapítja, hogy 88 év alatt az adósságok összege pengőforintra átszámítva 8,486.932 forint 34 krajcárra szaporodott.1 Évente a betáblázás 96.453 forint volt, a kitáblázás összege 88 év alatt 1,055.884 forint 3 krajcár, amiből egy esztendőre 1.998 forint esik. 1833-tól kezdve növekednek a betáblázások, pl.: 1838-ban az összesbetáblázás 1,090.936 pengőforint, míg a kitáblázás 6520 forint volt. 1844 végén a valóságos teher 7,431.048 forint 34 krajcár, melynek kamataira évente 445.860 íorint szükséges. Hogy valamennyi nemesi birtokon mekkora volt a teher, arra minden egyes megye adatainak ismerete nélkül számszerű pontossággal nem tudunk válaszolni. Ezt az összeget, a kortársak hozzávetőleges becslésére támaszkodva, körülbelül 300 millió ezüstforintra értékeljük. Ezt a számot részben Dessewffy, részben a kiváló mezőgazda, Korizmics becslésére alapítjuk. Dessewffy, a már említett cikkében Borsod adataiból kiindulva, azt az egész országra vonatkoztatja, ámbár hozzáteszi, hogy ennek érvényessége nem valószínű. Számításai során arra az eredményre jut, hogy a magyar nemesi földbirtokon 1756-tól 1844-ig 489,759.732 ezüstforint teher fekszik. Vele szemben az 1848-i költségvetési javaslat részletes tárgyalásakor néhány felszólaló 100—200 millióra becsülte a földbirtok terheit. A dolgokat alaposabban ismerő 1 A cikkíró megjegyzi, hogy a betáblázás nemcsak földbirtokon fekszik, mert a megyében van egy kb. 35.000 lakosú mezőváros, .amelynek magának betáblázási jegyzőkönyve nincs.
