Századok – 1935

Történeti irodalom - Balogh Jolán: Márton és György kolozsvári szobrászok. Ism.: Pigler Andor 457

458 TÖRTÉNETI IRODALOM. meggyőzően kimutathatók az olasz és a hazai művészetben. Ezzel összeomlik a német művészettörténészeknek, főleg Pindernek az a kísérlete, hogy a prágai szobrot a német művészet számára könyveljék el. A Szent György-szobor legfontosabb előzményei Firenze, Siena és Orvieto területén vannak. Ezeken kívül azonban kimutathatók olyan hazai emlékek is, melyek kis méreteik vagy csonka állapotuk ellenére biztos alapot adnak a szobor lerögzítéséhez a magyar művészetben; ilyenek a Szent György-lovagok pecsétje (1326), István hercegnek, Nagy Lajos öccsének, pecsétje (1351) és a pécsi dómmúzeum Szent Györgydomborműve, melyek mind az Anjouk által meghonosított olaszos irányú helyi kultúrának eredményei. A Magyarországon gyökeret vert és itt helyi sajátságokkal, valamint az északi gótika szellemével keveredett olasz kultúra volt tehát az a termőtalaj, amelyből a Szent György-szobor stílusa kifejlődött. A magyarországi hagyományoknak ez a szerves folytatása csak úgy volt lehetséges, hogy Márton és György szobrászok e helyi művészettel már pályájuk kezdetén a legszorosabb kapcsolatba kerültek. Ez minden valószínűség szerint Nagyváradon történt meg, mely a XIV. század derekán művészi virágkorát élte. E mellett azonban a Szent György-szobor stílusának másik gyökérága, a már említett közvetlen olasz kapcsolat is oly erős, hogy a szerzővel együtt bizonyosnak kell venni, hogy a nagytehetségű testvérpár Olaszországban, közelebbről Firenzében nyerte továbbképzését. A szobor eredeti rendeltetését illetőleg B. szerint adatok hiányában is még mindég az a legvalószínűbb, hogy a Szent György Prága számára készült. Magyarország és a német császári székváros között éppen abban az időben igen élénk volt a kapcsolat. 1372—1373-ban folytak azok a tárgyalások, melyek Mária, Nagy Lajos idősebbik leányának és Zsigmond, IV. Károly császár fiának, eljegyzéséhez vezettek. B. feltevése szerint az 1373-ban készült szobor valamely mecénás főpap megbízásából készülhetett; a megsemmisült, de többféle régi feljegyzésből ismert felirat azonban erre nézve nem nyújt felvilágosítást. Márton és György másik főműve Szent Lászlónak az 1380-as évek végén Zudar János püspök megrendelésére készített bronz lovasszobra volt, mely a nagyváradi várban, szintén szabad téren állott. 1660-ban, Várad elfoglalása után a törökök összetörték és darabjait Belgrádba szállították. A váradi várnak Georg Hoefnagel rajza után készült metszet-látképe legalább a szobor felépítésének fővonalairól némileg tájékoztat. E szerint a szent király alakja nyugodtan lépdelő paripán ült, s a jobbjában tartott harci bárdot méltóságteljes mozdulattal felemelte.- A nyugodt ünnepélyességgel lépő lovon ülő, s uralkodói fenséget sugárzó lovas szobrászi ábrázolásának ősei megint olasz földön mutathatók ki a legszervesebb láncolatban. E külföldi kapcsolat mellett azonban a Szent László-szobor kialakításánál is közreműködtek erős helyi hagyományok. Bár a közvetlen mintaképe-