Századok – 1935

Történeti irodalom - Balogh Jolán: Márton és György kolozsvári szobrászok. Ism.: Pigler Andor 457

TÖRTÉNETI IRODALOM. 471) ket, a középkori magyar műemlékek szomorú sorsának következtében, ma már nem lehet kimutatni, mégis igen figyelemreméltó B. utalása a bögözi falfestménysorozat egyik rokonfelfogású Szent László-alakjára. A váradi szobor rekonstruálásában ennél is fontos ibb szerep jut a győri székesegyházban őrzött Szent László-erekl/etartó mellszobornak, melyben В. a váradi szobor hermává alakított, stilizált változatát látja, amely az eredetinek legalább főbb vonásait, kivált szellemét megőrizte. E következtetés helyessége mellett szól az a körülmény, hogy a győri Szent László-mellszobrot másrészt a prágai Szent Györgyhöz is közeli stíluskapcsolatok fűzik. A szobrásztestvéreknek időrendben első, de legkevésbbé ismert alkotása a három magyar szentnek, Szent Istvánnak, Imrének és Lászlónak Nagyváradon felállított, bronzból készült álló szobra volt. Művészettörténeti jelentőségűket B. úgy határozza meg, hogy ezek voltak a középkor első bronzból öntött, építészettől független, álló emlékszobrai, nemcsak hazánk területén, hanem, néhány elszigetelt olasz emléktől eltekintve, egész Európában. Miskolczy Istvánnak 1609. évi leírása szerint mindhárom szobor páncélos alakot ábrázolt. Jó fogalmat ad az elpusztult szobrok művészi jellegéről egy mészkőből faragott, életnagyságon aluli páncélos szobor töredéke, mely a váradi várban végzett ásatások alkalmával került elő, s most a nagyváradi múzeumban őriztetik. B. szerencsés megsejtéssel és kellő megokolással az elpusztult bronz Szent László-szobornak régi, valószínűleg még a XIV. században készült másolatát ismeri fel benne. A testvérpár faji hovátartozására vonatkozólag határozott választ adó, egykorú feljegyzés nem maradt fenn. B. tanulmánya rendkívül szellemes okfejtés után a magyar származás mellett foglal állást. Következtetésének legfontosabb alapja maga a prágai szobor, melynek minden stílustényezője, felfogásbeli sajátsága a magyar kultúrával függ össze, s csakis magyar szellemből születhetett. Sem a birodalmi német, sem az erdélyi szász művészettel nem áll kapcsolatban. Ha tehát még ezután előkerülő okmányszerű adatokból netalán az tűnne ki, hogy a testvérpár nem volt magyar származású, akkor is kétségtelen, sőt többet mondó körülmény, hogy teljesen beleolvadtak a magyar kultúrába és művészetük magyar sajátosságokkal' telítődött meg. Hogy középkori művészettörténetünk két kimagasló és európai jelentőségű egyénisége végre kellő megvilágításba került, elsősorban természetesen a szerző iránymutatóan módszeres és tárgyilagos munkájának köszönhető. Nagy hála illeti azonban az Erdélyi Múzeum-Egyesületet is, amely az alapvető tanulmány megjelenését lehetővé tette, valamint az Egyesület kiadványainak érdemes szerkesztőjét, György Lajost, aki áldozatos munkásságával az Erdélyi Tudományos Füzeteknek immár egész könyvtárrá növekedett sorozatát az Erdéllyel foglalkozó kutatás központi orgánumává emelte. Pigler Andor.