Századok – 1935

Értekezések - MENDÖL TIBOR: Gazdaság- és településtörténet a francia földrajzban 428

GAZDASÁG- ÉS TELEP í; LÉSTÖRTÉ N ET. 431 megnőtt a nyájak száma. Erre az állításra a választ egy agrárkutató, Th. Selafert úgy adta meg, hogy eddig jórészt publikálatlan levéltári anyaggal igazolta, hogy a múltban századokon át mindig hatalmas nyájak tanyáztak az Alpokban és pusztításaik miatt állandó volt a panasz.1 A kutatómunkában együtt dolgozik történész és geográfus — de több geográfus, mint történész —, munkájuk első gyümölcse így alig különböztethető meg egymástól. Kiindulásuk tehát közös, útjuk azonban később sem válik el egészen. A földrajzi táj monográfiákat tekintve, azok még mindig igen sok asszimilálatlan gazdaság- és településtörténeti anyagot tartalmaznak, az összefoglaló gazdaságtörténeti munkákat viszont ebből a szempontból a földrajzi szemlélet megbecsülése, a problémák megoldásában annak érvényesítése, a rendszerezésben a geográfus igényeinek és érdeklődésének kielégítése, a geográfus számára fontos problémák kidomborítása jellemzi. Vagyis a történész kész anyagot meríthet a földrajzi táj monográfiákból s részben arra építi szintézisét, a geográfus viszont éppen az őt — természetesen inkább térbeli vonatkozásaiban — érdeklő problémákat ismerheti meg a történész más szempontú beállításában. A két tudomány művelőinek viszonya tehát részben fordítottja a nálunk megszokottnak : nálunk alig fordul elő, hogy a geográfus aknázná ki a történész számára is például a levéltárak forrásanyagát, minthogy sokkal kényelmesebb eljárás éppen ellenkezőleg, a történész kutatásainak eredményeit átvenni és azon méltatlankodni, hogy egyik vagy másik, csupán a földrajzot érdeklő kérdésre nem áll rendelkezésre azonnal kimerítő, szabatos felelet ; a franciáknál ellenben éppen a geográfusok a serényebbek s az inkább más problémák iránt érdeklődő történészek késedelmeskednek a gazdasági élet és a település történeti forrásanyagának feldolgozásában. Ebből aztán következik, hogy a fentebb vázolt szép együttműködés inkább csak elméletben áll fenn ; a valóságban a sok geográfus és kevés történész munkája között nincs meg a szükséges egyensúly. Amennyire nem egészséges tehát a mi állapotunk, éppoly kevéssé nevezhető annak az említett aránytalan munkamegosztás miatt a francia. így az igazi történészektől művelt francia gazdaságtörténet — a településtörténetről nem is szólva — tisztán mennyiségileg akár a némettel, akár az angollal összehasonlítva, aránylag szegény. Nem csodálkozhatunk ezekután azon, milyen visszhangot kelt a geográfusok körében egy-egy összefoglaló gazdaságtörténeti mű megjelenésének ritka eseménye.2 1 Selafert, Th. : A propos du déboisement des Alpes du Sud. Le rôle des troupeaux. (Annales de Géographie, XLIII. (1934)., 126. 1.) 2 „Les géographes ouvriront le récent livre de Mr Marc Bloch avec curiosité et attention . . . Ils verront avec plaisir qu'un véritable historien les suit sur un terrain qu'on les laissait, du moins en France, seuls à exploiter et où leur manquait parfois peut-être l'expérience