Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 1

4 S ZENT-IVÁN УI BÉLA. tovahaladásában. Ha szabályozó normákba foglalta lényegét, eljön mindig az az idő, amikor tehernek érzi megváltozott lényegének a múltban megtestesített formáját. Lassú, csendes változások vagy hangos forradalmak hoznak létre újabb alkotásokat, amelyekkel újra meg újra szembetalálkozik a tökéletesbülési vágy. Az emberiség legmagasztosabb érzése, az élő vallásos hit is állandó küzdelmet vív objektivációival, dogmáival és szervezetével. Minél intenzívebb a lélek, annál gyorsabban objektiválódik és minél szabadabb, annál gyorsabban gyárt magának bilincseket. A reformációt életrehívó nagy vallásos élmény gyorsan alkotta meg felekezeteit. Ezek már a katolicizmussal vívott küzdelmükben szembetalálkoznak egymással is. Különösen a kis szekták, az unitáriusok, cseh, svájci és hutteri testvérek szenvedtek sokat a gyorsan hivatalossá váló tantételek híveitől. A protestáns felekezetek aránylag gyorsan csontosodtak meg, de nem késett a protestáns ortodoxia reakciója sem. Az ellenreformáció alatt elmélyült vallásos érzés a katolikus egyház keretein belül is ellentéteket támaszt. Mindkét oldalon jelentkezik a megigazulás vágya, a humanizmus racionalista bölcsességétől való elfordulás új életre kelti az aszkézist és a középkor misztikáját. A reformáció korának vallásossága alkalmas volt a tömegek megmozgatására, erkölcsi és szociális követelményekkel lépett fel, egyházak keletkezhettek belőle ; a bárok túlságosan kedvezett az egyedek érzelmi vallásosságának, a bárok hangulat misztikája, extázisa és víziói csak szektákat és különös vallásos egyéniségeket teremthettek. A XVII. század vallásos mozgalmai a hitvitákba merülő és a vallásos áhítatot kielégíteni nem tudó ortodoxia racionalista iskolateológiájával szembeforduló forradalmiságukkal átvezetnek a felvilágosodás korába. Németország utolsó nagy vallásos népmozgalma : a pietizmus szoros, de különféle szempontú szellemi kapcsolatban van az egyidejű vallásos mozgalmakkal. Lássuk ezeket közelebbről. A janzenizmus a maga gratia efficax tanával nem jelent csupán szűkkörű teológiai ellentéte a katolikus egyház hivatalos felfogásával szemben. A középkori skolasztika értelmi kultúrájával szemben az elmélyülő vallásosságnak, a bűntudat világnézetének bensőséges hitét sürgette és élesen szembehelyezkedik az uralkodó aristotelesi formalizmussal. Ugyanez jellemző a század protestáns mozgalmaira is. A protestánsok, de elsősorban a pietizmus hívei, szívesen fordítják a janzenisták írásait, sőt felmerült a protestáns-