Századok – 1935
Értekezések - KRING MIKLÓS: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről 390
KÖZÉPKORI JOBBÁGYSÁGUNK SZABAD KÖLTÖZÉSÉRŐL. 403 Világosan kitűnik ez például a komárommegyei Tóváros község keletkezésének történetéből. Amíg a mai Tóváros területe a korai középkorban részben mocsaras, részben terméketlen, mindenesetre lakatlan terület, addig közvetlen szomszédságában a mai Tata nagyközség már virágzó település volt.1 A XV. század elején azután emlegetni kezdik Ujtatát, majd egymás mellett a két Tatát : oppidum slavonicale et hungarioale. A régi Tata mellett gyorsan fejlődésnek indul az új, a XVIII. század közepéig Tótváros, két évszázad óta Tóváros néven ismert község. Keletkezésére kétségtelenül az adott alkalmat, hogy Zsigmond király nagy udvartartásával nem egyszer hosszabb időt töltött e vidéken. Természetesen ez az igények rendkívüli mértékű megnövekedésével járt ; a munkáskezekre egyszerre nagy szükség volt. Érthető tehát, hogy a nagy lehetőségek messze vidékekre vonzólag hatottak. 1413-ban többek közt arról olvasunk, hogy a nyitramegyei elefánti nemesek egy csomó elefánti jobbágya Üjtatába ment.2 Feltehetjük, hogy a nyitra- komárommegyei települési vonal a tótvárosi települési központ félé irányuló sugaraknak csak egyike és talán nem is leghosszabbika volt. Elefánt lakossága ugyanis, amennyire ezt okleveleinkből meg lehet állapítani,3 nemcsak ma, hanem a XV. században is magyar volt. Tótvárosnak meg már neve is mutatja, hogy lakosságát legnagyobb részben szlávok alkották.4 Igen valószínű tehát, hogy Nyitra megyében a magyar Elefánt község nem a legészakibb pontja volt Tóváros telepeseket szívó hatásának, hanem ez messzebb északra, a szláv nyelvterületre is felsugárzott. Éppen nem csodálatos, hogy ez a belső népmozgalom, mely igen távoli vidékek jobbágyságát is elvándorlásra bírta, a súrlódások, sőt az egészen komoly összeütközések hosszú sorát vonta maga után, aminek emlékét a középkor hatalmaskodási perekről szóló okleveleinek ezrei őrizték meg. * 1 Legutoljára Holló K. : Tata és környékének földrajza (Szeged, 1935.) c. munka foglalkozott — teljesen a régebbi munkák után indulva — a község történetével (24—28. 1.) V. ö. még Csánki történeti földrajzában a III. к. 491—92. 1.-n mondottakat. 2 Orsz. Levéltár, Dl. 10071. 3 Orsz. Levéltár. Elenchus summarius archivi . . . provinciáé Hungaricae ordinis Sancti Pauli (Ginde Gáspártól), 1750. Pag. 186. 187 stb. . . . Jánosveölgye, Vághásfölde stb. . . . dűlőnevek szerepelnek ott. 4 А XVII. század óta igen sűrű összeírások (а XVIII. század közepe óta szinte évenként. ; a tatai gróf Esterházy-levéltárban) ezt megerősítik. 26*
