Századok – 1935
Értekezések - KRING MIKLÓS: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről 390
404 KR1XG MIKLÓS. A jobbágysággal kapcsolatban álló perekben bizonyos kettősséget állapíthatunk meg: a jobbágyoknak ugyanis vagy potencialiter történt elhurcolásáról, illetőleg lakóhelyéről való elűzéséről hallunk, vagy pedig fugitive et clandestine szökéséről. Csaknem teljesen azonos motívumokra vezethetjük vissza, de mégsem azonosíthatjuk a két jelenséget. Az esetek túlnyomó része a jobbágyok elhurcolásáról és elűzéséről szól.1 Az efféle hatalmaskodást elkövető földesúr szeme előtt saját birtokainak benépesítése lebegett. Itt az iniciativa és a végrehajtás a földesúr részéről indul ki, bár az is megfigyelhető, hogy az elhurcolt jobbágyok sem játszottak mindig passzív szerepet. 1407-ben a zágrábi káptalan Töttös László blinai jobbágyai által szomszédvári Tóth Miklós és Lipouclii (Lipóczi) Rafael birtokain elkövetett hatalmaskodásokról tett jelentést Zsigmond királynak.2 E szerint az oklevélben megnevezett néhány blinai jobbágy a sértettek Pritizka nevű birtokáról ,,septuaginta septem iobagiones . . . cum domibus, rebus et bonis eorundem . . . asporfari fecissent". Mivel alig képzelhető, hogy oly kevés ember 77 jobbágyot házastól, mindenestől el tudott volna hurcolni azok komoly ellenkezése esetén, nyilvánvaló, hogy itt nem beszélhetünk a jobbágyok teljes passzivitásáról. A szökéseknél az aktív szereplő a jobbágy volt.3 Az igen gyakori jobbágyszökések oka főkép az, hogy a különféle birtokokon a megélhetési lehetőségek igen különbözők voltak. Nem utolsósorban játszott azonban szerepet a szökött jobbágynak a büntetéstől való félelme. 1366-ban a begáni jobbágyok Homoki Miklósnak egy homoki jobbágyát elhurcolták, ,,qui ei in multis culpabilis exstitisset."4 Ez utóbbi kitételből arra következtethetünk, hogy a jobbágy maga akarta elhurcoltatását. A szökésre vagy jobbágyelhurcolásra alkalmat adó sok más ok közül (így a jobbágyság sanyargatása, igazságtalan megbüntetése stb.)5 még csak egyet 1 Káról vi -oklevéltár II. 39., Sztáray-oklevéltár I. 319. 1., II. 108. 1., 301., 330., 349., 358., 378., 436., 457. Teleki-oklevéltári. 201., 534., II. 333. Hazai Okmánvtár I. 394., III. 260. Zichy-okmánytár I. 168., 211., 281., II. 145.," 252., 291., 298., 319., 326'., 516. VIII. 473. stb 2 Zichy-okmánytár V. 515. 1. 3 Ányos L. : Szilágyi Erzsébet oklevelei. Levéltári Közlemén vek, V. évf. 81., 82. VI. 251. 1. Sztáray-oklevéltár. II. 7., 501. ; Teíekioklevéltár, I. 255., 543. ; Hazai Okmánytár, II. 313., 355. ; Zichvokmánytár, I. 139., 268. VIII. 531. IX. 176. 4 Sztáray-oklevéltár, I. 349. 5 V. ö. Sinkovics I. : A magyar nagybirtok élete а XV. század elején (Domanovszky : .Tanulmányok 8.) Budapest, 1933. 56. 1. V. ö.
