Századok – 1935

Értekezések - KRING MIKLÓS: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről 390

398 KR1XG MIKLÓS. megnyugtató választ csak hosszas kutatások után lehet várni, de amelyek felvetése és szemmeltartása talán nem lesz felesleges. Mindenek előtt ki kell emelnem azt a körülményt, amely az oklevelek vizsgálatánál a legszeinbeszökőbb, hogy t. i. mily szoros összefüggésben áll a szabad költözés kérdése a népességi és telepedési viszonyokkal. A parasztságnak a XIV. században Európaszerte erősen megnyilvánuló vándorlási vágya csaknem kizárólag a népesedési viszonyok nagymérvű megrosszabbodásával áll összefüggésben. Ez az elvándorlási processzus kiváltkép az 1347—50-i rettenetes pestis után öltött nagy méreteket.1 Kétségtelennek látszik, hogy az efféle, óriási területekét meglátogató, népességapasztó katasztrófák minden alkalommal belső népmozgalmak megindulására vezettek. Ezen túlmenően azonban a katasztrófák hatása nemcsak a népesség pillanatnyi csökkenésében, hanem periodikusan visszatérő emberanyaghiányban is jelentkezik. E szempontból Magyarországon az 1348-i feketehalálon kívül elsősorban a tatárjárás jöhet számításba. Igen sok adatra vona szükségünk e tényezők munkájának biztos kimutatása érdekében. Sajnos éppen ez az, ami a tatárjárás következményeinek lemérésénél mindig hiányozni fog. Bizonyos körülmények megfigyelésének lehetőségétől azonban még így sem vagyunk teljesen elzárva. Ha csak Rogerius leírását tartjuk is szem előtt, mely a valósághoz közeljáró képben örökítette meg a tatárjárás mérhetetlen pusztításainak különböző formáit, biztosra vehetjük, hogy nemcsak 1241- és 1242-ben, hanem még azután is egy-két esztendeig zuhanásszerűen esett vissza a születések száma. Kellett, hogy ezek az elmaradt születések valamilyen formában éreztessék hatásukat akkor, amikor a tatárjárás nemzedéke a munkás férfikor küszöbéig jutott. Hasonlókép a feketehalál idején kidőlt generáció hiánya is megmutatkozhatott a gazdasági élet különféle területein. Persze azt, hogy mi minden vezethető vissza ezekre a katasztrófákra, a gazdasági és társadalmi élet változatos eseményeiből aligha lehet már kétségtelenül megállapítani. Ha visszás dolog is az időbeli egymásutánban kauzális összefüggést keresni, a tények feltűnő összehangzása indít annak megemlítésére, hogy a jobbágyszökésekről és elhurcolásokról szóló oklevelek, illetve törvénycikkek azokban az években (a XIII. század kilencvenes éveiben) jelent-1 V. ö. Kowalewsky, M. : Die ökonomische Entwicklung Europas, IV. 141.1. ós Kulischer, J. : Allgemeine Wirtschaftsgeschichte I. 128. skk. 1.