Századok – 1935

Értekezések - KRING MIKLÓS: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről 390

KÖZÉPKORI -JOBBÁGYSÁGUNK SZABAD KÖLTÖZÉSÉRŐL. 396 keznek elsőízben, amikor a tatárjárás nemzedéke az ötvenes években járt volna és nagy tömegben való fellépésük éppen a feketehalált követő fél évszázadra, a XIV. század második felére esik. Igen jellemző tény, hogy -a jobbágyság költözési viszonyaival legalaposabban éppen az 1405. évi törvénycikkek foglalkoznak, melyeknek jelentőségét nemcsak mi, a szövegezés aprólékos, pontos voltából vesszük észre, hanem amelyet az utána következő kor is erősen érzett : törvények, így különösen Mátyáséi, nem egyszer hivatkoznak rá,1 az oklevelekben pedig egészen 1514-ig visszatérő sztereotip frázis jobbágyköltözésekkel kapcsolatban, hogy ,,iuxta vim et formám generalis decreti domini Sigismundi imperatoris et regis" kell eljárniok a hatóságoknak.2 Feltehetjük, hogy valamely társadalmi és gazdasági életjelenség törvényekbeli lecsapódását legalább 20—25 évvel előzi meg a mindennapi életben való első jelentkezése. Azok az okok tehát, melyek 1298-ban szükségessé tették a jobbágyok költözési jogának első országos szabályozását, bizonyára már a XIII. század hetvenes éveiben megkezdték munkájukat, tehát akkor, amikor a tatárjárás idején született emberek a harmincas éveikben jártak. Nemkülönben a Zsigmond-féle törvényhozást megelőzőleg már a XIV. század második felében mutatkoztak a jobbágyok nagyobbarányú belső vándorlásának következményei,3 abban az időben, amikor a feketehalál által megtizedelt vagy meg sem született nemzedék az előttejárók helyébe lépett, vagy munkájukat folytatta volna. Igen valószínűnek látszik tehát, hogy ezeket a jobbágymozgalmakat nemcsak az időbeli egymásutánság biztosan megállapítható ténye, hanem azok a szálak is, amelyek okokat és következményeket fűznek össze, szorosabban kapcsolják a magyarságot erősen megritkító katasztrófákhoz. Itt egyelőre annyit talán elfogadhatunk, hogy a tatárjárás és az 1348. évi pestisjárvány, mint népességapasztó 1 így például 1470 : 4. t.-c. : „secundum decretum praefati Sigismundi regis". De maga Zsigmond is igen fontosnak tartotta e rendelkezéseket. Egy hatalmaskodási esetben például a vizsgálat elrendelését így okolja meg : „Unde cum nos huiusmodi novos actus potenciarios in vilipendium nostri decreti superinde stabiliti et firmati per quemcumque patratos impune pertransire non velimus . . ." (Zichy-okmánytár. V. 505. — 1407-ből.) 2 Többek közt Hazai okmánytár. II. 356. (1474-ből). 3 Alább ezekből az évekből sok példát idézek. Egyébként oklevélkiadásaink, meg a kiadatlan oklevelek egyszerű átlapozása után is azonnal feltűnik, hogy a jobbágyköltözések és szökések e kor írásba foglalt ügyeinek túlnyomó részét alkotják.