Századok – 1935

Szemle - Kruse; Helmut: Studien zur offiziellen Geltung des Kaiserbildes im römischen Reiche. Ism.: Alföldi András 380

380 SZEMLE. vizsgálódások esetleg újabb szempontokat szolgáltatnának hazai forrásaink értékeléséhez is. Kring Miklós. Dombi József : Perusia ókori története. Storia antica di Perugia. Budapest, 1932. 8°. 45 1. Szerző doktori értekezésének tárgyául a szokottnál szélesebbkörű témát választott ugyan, de feladatát mégis jól oldotta meg azáltal, hogy Perusia történetének politikai jellegű részét az ismert forrásokra támaszkodó modern történeti irodalomból vette át, kisebb, saját észrevételei alapján eszközölt módosításokkal. Ezzel is hasznos összefoglalást adna a város története iránt érdeklődök kezébe, azonban ezen túlmenően munkáját igen sok nép-, település-és művészettörténeti stb. adalékkal bővítette, amelyek legnagyobbrészt saját, helyszíni felfedezései. Érdekes része a munkának az etruszk városkapuk építészeti elemeinek ismertetése, valamint a város őslakosságára vonatkozó, feliratokról és egyéb emlékekről leolvasható adatok egységes képpé való feldolgozása. Az egész dolgozat elárulja, hogy a régi és ríj történeti irodalom teljes ismeretével készült és tanúságot tesz a szerzőnek alapos régészeti és művészettörténeti tudásáról is. Gronovszky Iván. Kruse. Helmut: Studien zur offiziellen Geltung; des Kaiserbildes im römischen Reiche. (Studien zur Geschichte und Kultur des Altertums, im Auftrage und mit Unterstützung der Görres-Gesellschaft herausgegeben von E. Drerup, H. Grimme, J. P. Kirsch, XIX. k. 3. f.) Paderborn, 1934. Schöningh. 8°, 116 1. Ez a gondos tanulmány, mely számos ponton érintkezik alulírottnak a monarchikus udvari szertartások kialakulásáról szóló, alig valamivel előbb megjelent tanulmányával (Römische Mitteilungen 49., 1934., 1—118. 1.), R. Delbrueck ós F. J. Dölger közös tanítványának bonni disszertációja. Értéke a császár személyes jelenlétét pótló képmás jogi szerepének pregnáns meghatározása ; csak néhány megjegyzést óhajtanék fejtegetéseihez hozzátenni. A trónváltozások alkalmával szokás volt a táborokban s a polgári élet legfeltűnőbb gyülekezőhelyein az új császár képmását felállítani. E szokás politikai jellegű hűségnyilvánításból hamarosan kényszerű jogszokássá merevedett. K. azt hiszi, hogy csak Diocletianus óta változott át azután e szokásjogi gyakorlat felülről követelt alkotmányjogi aktussá. (23. 1.) De ma már tudjuk, — idézett munkámban igyekeztem ezt részletesen bizonyítani —, hogy Diocletianusnak az államreform terén nem kezdeményező szerepe volt, hanem csak legutolsó befejezője volt ő egy régen megindult lassú folyamatnak. így volt ez e téren is : a babérkoszorúval felékesített császárképmások szétküldése már régen a tetrarchia előtt alakult ki, mint az új rezsimek első hivatalos ténykedése (id. m. 71. 1.). Az új császárok képmásai, melyek előtt kötelességszerű hódoló ünnepségek játszódtak le mindenütt, tényleg elsősorban festett képek lehettek. A berlini múzeumok most szereztek meg egy kis kerek, festett képet Septimius Severus és családjáról, amely kétségtelenül hivatalos használatra készült — Geta damnatio memoriae-vel való sujtását is végrehajtották rajta —- s amely eddig az egyetlen ismert ilynemű lelet (R. Zahn a „Die Antike" hasábjain fogja publikálni, de szíves engedelmével már most említhetem). Nem érdektelen megjegyezni, hogy e pompás fenntartású, Egyptomban lelt képecske a császárok rangjelző viselete szempontjából is alapvető jelentőségű : a bíborszegély helyett aranyszegéllyel ábrázolt tógaviselet, aranykoszorúkkal a mellen, nem lehet más, mint a már Nerva alatt feliraton előforduló vestis alba triumphalis, egy tisztán monarchikus díszruha ; a Severus, Caracalla és Geta hosszú sceptrumai is az ab-