Századok – 1935

Szemle - Vasiliev; A. A.: Histoire de l’empire byzantin. Ism.: Moravcsik Gyula 381 - Vasskó Ilona: A pécsi püspöki könyvtár francia nyomtatványai és kéziratai. Ism.: Eckhardt Sándor 381

SZEMLE. 381 szolút monarchiának Iuppitertől átvett jelvényei, úgymint Domna istennő-diadémája és a császárok drágaköves aranykoszorúi is. Említést érdemel még a császárnénak a praetexta mintájára készült bíborszegélyű ruhája is. K. művének a fősúlya a későbbi császárkoron nyugszik és a középkorban is követi az antik jogszokások folytatását, amire történészeink figyelmét fel szeretném hívni. Alföldi András. Vasilicv, A. A.: Histoire de l'empire byzantin, traduit du russe par P. Brodin et A. Bourguina, préface de M. Ch. Diehl, de l'Institut. I—II. Paris, 1932. éd. A. Picard. 8°. X. 498; 482 1. Nemcsak a szorosabb értelemben vett bizantinológusok és Kelet-Európa történetének kutatói, hanem általában mindazok, akiknek tanulmányai Bizánc történetével érintkeznek, régóta érezték a hiányát a bizánci történet modern tudományos feldolgozásának. A bizantinológia négy évtizedes részletkutatásainak eredményeként ma már egyes korszakokra vonatkozólag megbízható monográfiák állnak rendelkezésünkre, ha itt-ott -— mint például a Palaioiogosok korára vonatkozólag — még nagy ür tátong is a kutatásokban. Az eddigi összefoglaló feldolgozások azonban — mint például az orosz Uspenskij és Kulakovskij munkái — vagy csonkán, befejezetlenül maradtak, vagy —- mint Iorga, Roth és Diehl kis könyvei -— éppen csak a legszükségesebb vezérfonalat nyújtják s így tudományos kézikönyvként nem jöhetnek számba. E régóta érzett hiányt teljes mértékben kielégíti V. munkája. A szerző, aki hazáját, Oroszországot elhagyván, Amerikában telepedett le s jelenleg a madisoni egyetem tanára, egyike a bizánci történet legkiválóbb kutatóinak s korábban már több munkájában foglalkozott Bizánc és a vele érintkező egyes népek (így a szlávok, gótok és arabok) kapcsolataival. Összefoglaló munkájának első kötete még 1917-ben jelent meg orosz nyelven s ezt követte az 1923—25. években még három ugyancsak orosznyelvű kötet, amelyek együttesen Bizánc egész történetét felölelik. Ennek az orosz munkának alapos kibővített átdolgozása először angolul „History of the Byzantine Empire" címen jelent meg (I—IT. Madison, 1928— 1929.), míg végre újabb gondosan átdolgozott és tökéletesített alakban franciául is napvilágot látott. A munka első fejezete a bizánci történeti kutatások eddigi történetét tárgyalja s a nyugati kutatók mellett (mint pl. Gibbon, Lebeau, Bury stb.) részletesen foglalkozik az orosz bizantinológusok Nyugat-Európában kevésbbé ismert és értékesített munkásságával is. Ehhez csatlakozik a segédtudományok terén megjelent segédeszközök és a bizantinológiai folyóiratok ismertetése. Bizánc történetét a szerző nyolc korszakra tagolva dolgozta fel : I. A keleti császárság a IV. századtól a VI. század elejéig. 2. Justinianos és közvetlen utódai (518—610). 3. Herakleios dinasztiájának kora (610—717). 4. A képrombolás kora (717—867). 5. A makedón dinasztia és a bekövetkező zavarok kora (867—1081). 6. Bizánc és a keresztes hadjáratok. A Komnenosok és Angelosok (1081-—1204). 7. A nikaiai görög császárság és a konstantinápolyi latin császárság (1204—1261). 8. Bizánc bukása (1261—1453). Az egyes fejezeteken belül először kimerítő áttekintést kapunk a külpolitikai eseményekről s Bizáncnak az egyes népekkel vívott küzdelmeiről és velük való kapcsolatairól. Ezt követi a belső történet menetének ismertetése : az egyházi, törvényhozási, közigazgatási, közgazdasági viszonyok és változások rajza s végül a művelődési viszonyok (irodalom, tudomány, nevelés, művészet) ismertetése. Kiegészíti mindezt az egyes korszakokra vonatkozó gazdag szak-