Századok – 1935

Szemle - Gróf Tisza István képviselőházi beszédei. Ism.: Jánossy Dénes 371

SZEMLE. 371 bői nem maradtak névkönyvek, egészen 1900-ig. F. már ebben az áttekintő részben is erősen kiemeli a magyarok szerepét, olyan álta­lános szempontból tárgyalva anyagát, mire a lexikális rész nem nyújthatott módot. Csupa rendkívül érdekes adatot tudunk meg itt : hogy már 1726-ban van magyar növendéke az Akadémiának, s hogy az első időben a nyugatmagyarországi vidékek mutatták a legnagyobb érdeklődést az intézmény iránt, azonkívül a Felvidék és Buda. Végül, hogy az iparosok és tanoncok számára berendezett vasárnapi tan­folyamok valóságos „iparosvándorlást" vontak maguk után Erdély városaiból és a Szepességből. Milyen megkapó képe a tanulni vágyás­nak tárul elénk e pár adatból ! S egész történelem van abban az egy adatban, hogy 1848 tavaszától 1849 őszéig nincs magyar tanulója az Akadémiának. Művészeti adatok mellett a rövid feljegyzésekben gazdag kultúrhistóriai anyag is bújik meg ; s világosan kibontakozik az Esterházyak kultúra-terjesztő szerepe. A XVIII. század közepén a kismartoni kovács és cukrász a bécsi Akadémián tökéletesítik mesterségüket. S azóta is vagy 100 éven át Kismarton, Fraknó foly­ton ott szerepelnek a születési helyek között. Általában rendkívüli nyomatékossággal derül ki az adatokból, mily nagy becsülete volt a mesterségnek a múlt század első felében. Temérdek kárpitos, bá­dogos, aranyműves, vasesztergályos, aranyozó, kefekötő, lakatos, üveggyöngy készítő, gombkészítő, kártyafestő, szerszámkészítő, órás­mester és kertész tartotta nélkülözhetetlennek magasabb kiképzését. Ezek mind a virágfestészetre vagy rézmetszésre jártak. Hogy a sab­lonokkal való dolgozás divatossá levese előtt a szobafestők is az Aka­démián tanultak, szinte természetes. Ingyen munkát vállalnak, hogy tanulhassanak! Gépvilágunkból irigykedve nézünk vissza az egyéni munkának és egyéni ambíciónak erre a letűnt vüágára. Meglepetés a zsidó vallásúak magas számaránya is. Alig tudtunk eddig zsidó vallású magyar festőkről. Igen szerencsés F. könyvének utolsó fejezete is, az Akadémia magyar díjnyerteseinek díj- és évszámszerinti felsorolása. Ezek az adatok a művészek nevei alatt egyenként megtalálhatók ugyan, de azért így külön kiemelve és összefoglalva, élvezetes áttekintést nyúj­tanak. Imponáló, hogy mennyi díjat vittek el a magyarok s mennyire megérdemelten. F. könyvét végiglapozva azzal a lexikális munkánál szinte paradox érzéssel tesszük le, hogy felüdültünk olvasása közben s hogy ezt az összeállítást el kellene végezni egyéb külföldi akadémiákra nézve is. A könyv megiratásának gondolata a magyar művészet ügyét mindenekelőtt szívén viselő Petrovics Elektől származik s ezért kü­lön hála illeti meg őt, úgyszintén a Magy. Tud. Akadémiát a kiadás költségeinek előteremtéséért. Hoffmann Edith. Gróf Tisza István képviselőházi beszédei. Bevezetésekkel és magyarázó jegyzetekkel ellátta barabási Kun József. I. kötet. 1888 február 3.—1903 november 3. A fiatal képviselő. II. kötet I. rész. 1903 november 3.—1904 október 4. Először miniszterelnök. Küzde­lem a parlamentárizmusért. Budapest, 1930—1933. Magyar Tudo­mányos Akadémia. 8°. XIX+ 764, XXIV+ 824 1. A XIX. században minden kultúrnemzetnél megvolt az a törekvés, hogy a parlamen­tárizmus talajából nagyranőtt államférfiaik beszédeit külön kiad­ványok útján tegyék közkinccsé. Az első ilynemű kiadványok az angolszász államokban már e század derekán láttak napvüágot és a művelt nagyközönség úgy az amerikai Daniel Webster, mint az angol Peel, Palmerston és Gladstone szemelvényes parlamenti be­szédeiben gyönyörködhetett. Mindezek a kiadványok azonban — 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom