Századok – 1935

Szemle - Fleischer Gyula: Magyarok a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Ism.: Hoffmann Edith 370

370 SZEMLE. Magyar Könyvtárba tartozóknál pedig Hain mellett Szabó Károlyra is. De ha van is és marad is bibliográfiái módszertani kifogásunk, tisztelettel haj okink meg V. előtt a nagyszerű anyag feltárása miatt. Négy XV. század előtti kódex, 32 kézirat a XV. századból, egy fontos magyar nyelvemlék, 143 ősnyomtatvány, 1273darab aRégi Magyar Könyvtárból, 52 külföldi régi magyarvonatkozású munka, az Aldinák, Giunták, Froben-, Stephanus-, Plantin-, Elzevier-, Tótfalusi Kis- és más híres nyomdák termékeinek hosszú sora, azután a reformáció gyönyörű anyaga (Erasmus 22, Luther 14, Zwingli 5, Calvin 17, Melanchton 13, Bullinger 11, Beza 5 első kiadása, stb.), a későbbi századok legremekebb nyomtatványai, metszetek és az 1848—49-es nyomtatványok gondosan tagolt gyűjteménye s végül a könyvtárban annyira bővelkedő különleges példányok neves emberek bejegyzéseivel, vagy debreceni remekkötésekben : mindez olyan anyag, hogy leírásával V. valóban nemzeti kincset tárt fel előttünk. Kár, hogy az I. kötetnek nincs indexe ; sokszor fogjuk használni ezt a kiadványt s index hijján a címek kikeresése felesleges időveszteséget fog okozni. A II. kötet illusztrációi a tükrök kisebbítése és a méretek elhallgatása miatt csak korlátozott fogalmat adnak eredetijükről. A II. kötet képanyagának hibái miatt főként a nyomdának teszünk szemrehányást. Autotypiához sima papír kell, de akkor nem szabad hozzá alányomatot adni ; az alányomás megszünteti a papír simaságának előnyeit s maszatossá teszi a képeket. Alányomás nélkül az illusztrációk sokkal hatásosabbak lettek volna. Fitz Jözsef. Fleischer Gyula: Magyarok a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Budapest, 1935. Magyar Tudományos Akadémia. 8°. 108 1. Természetes visszahatásul a régebbi művészeti irodalomban dívó, gondolat nélküli adatközlésre, manapság nagyon divatba jött, adatok nélkül, csak gondolatokat közölni művészekről. Modern művészekről szóló könyvekben vagy kiállítási katalógusokban szinte reménytelen a születési évszám keresése, akármilyen nyelven legyenek is azok írva. Vüágos, hogy a régi módszer époly hibás, mint az új, melynek hátrányait főleg az érzi, ki gyakran kényszerült tudományos katalógusok készítésénél pontos életrajzi adatok keresésére. Ilyen módon a lexikális munkák fontossága és kívánatossága óriási módon megnőtt, s már eleve örömmel üdvözöljük az olyan könyvet, mint az előttünk fekvő. F. a bécsi Akadémia 143 kötet névkönyvének kijegyzésével és könyvének megírásával hasznos munkát végzett és a magyar művészettörténeti kutatónak nélkülözhetetlen forrásanyagot adott a kezébe. Méltó folytatása ez a könyv a szerző korábbi munkájának, melyben a bécsi levéltárak XVIII. századi magyar vonatkozású anyagát tette közzé. Hiszen mindnyájan tudjuk, mily fontos szerepet töltött be a bécsi Akadémia festőink kiképzésében s hogy tanítványai közé tartoztak legnagyobbjaink. De tulajdonképpen nem is ő miattuk érdekes a lajstrom, melyet kapunk, hiszen az ő ott tartózkodásuk meglehetősen tisztázott ; sokkal fontosabb F. munkája a kisebb nevek szempontjából, kikről eddig semmit , vagy igen keveset tudtunk. Nem egy olyan névre bukkanunk, mely eddig semmilyen lexikonban sem volt található s néha-néha felmerülő ügyes munkáikra a név idegen hangzása miatt eddig gondolkodás nélkül mondtuk, hogy nem magyar (pl. Fohiesich). A könyv bevezetése világos előadásban összefoglalja a bécsi Képzőművészeti Akadémia történetét 1692-től, az első időn át, mely-