Századok – 1935
Történeti irodalom - Pehm József: Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora. Ism.: Hermann Egyed 346
346 TÖRTÉNETI IRODALOM. Pehm Józseí : Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora. (A veszprémi egyházmegye múltjából. 2. sz.) Zalaegerszeg. 1934. 8°, 496 1. Padányi Biró Márton veszprémi püspök alakja eddig inkább protestáns egyháztörténelmi művekben szerepelt. Katolikus munkákban, ha egyáltalán foglalkoztak vele, csak igen szerény, szinte eldugott, majdnem szégyelt hely jutott neki. Érthető, hogy a protestáns írók Biró püspök portréjában azokat a vonásokat domborították ki, amelyek őket közelebbről érdekelték és saját forrásaik alapján csak azokat az eseményeket mondották el, amelyeknek a „malleus haereticorum" részéről ők voltak a szenvedő alanyai. Katolikus oldalról a teljes Biró-portré megfestésére, annak megfejtésére, hogy milyen lehetett befelé, saját egyházához, papjaihoz, híveihez való viszonya, eddig alig történt kísérlet. Ami történt, az, Hornig kiadványát leszámítva, amely Biró naplóját publikálja, nem egyháztörténelmi munkában található, hanem Szekfű Gyula Magyar Történetének VI. kötetében. A veszprémi püspöki levéltárnak éppen Biró kormányzatának idejéből származó hatalmas anyagán keresztül eddig még nem szólalt meg a püspök. P. monográfiájával végre pótolta a katolikus egyháztörténetírásnak ezt a mulasztását. Előttünk áll most ennek a mongol koponyájú, ősi kisnemes, apai részről kálvinista ivadék egyházfőnek a teljes alakja, aki barokkos fényű, pazar udvart tart, amiben még arisztokrata püspöktársait, pl. Csáky Imre bíborost is felülmúlja, de —• s ez nem puszta külsőség nála — még sarkantyús csizmában, lovon jár, a parókás, símaképű barokk világban még bajúszt hord, s ha a canonica visitatiókor fényes hintaja elakad a feneketlen sártengerben, leszáll és átgázol a sáron, de a kijelölt időnél mégsem érkezik későbben a vizitálandó parókiára, ahol bizony sokszor várják félelemtől dobogó szívvel nemcsak a protestánsok, hanem saját papjai is. Feltétlen dinasztikus hűsége mellett sem sütkérezik a bécsi udvar fényében, mert itthon tartja a hazai rög és ezen vívja szenvedélyes, nagy csatáit. A feudális és állami erőkészlet teljes felhasználásával térít a protestánsok között, a meggyőzés és lélekrehatás sok szép példája mellett nem egyszer kétségtelenül nemcsak ma, hanem már akkor is anakronisztikusan ható eszközökkel és módszerrel. Elfoglal 19, visszafoglal 44 és lerombol 18 protestáns templomot és imaházat. 40 helyen szűnik meg alatta az ő egyházmegyéjében a protestánsok szabad vallásgyakorlata. Viszont visszaállít 39 plébániát, 48-at pedig maga alapít, ami a mai veszprémi plébániáknak több mint egyharmadát teszi ki. Épít és építtet 93 új kat. templomot és kápolnát, 112-őt pedig helyreállít. Erre a célra a természetbeni szolgáltatások mellett csak készpénzben több mint 240,000 frt-ot áldoz. Összesen 129 papot nevel és küld ki 5 politikai megyére kiterjedő dioecesisébe, de híveinek fáradhatatlan, első lelkipásztora tulajdonképen ő maga marad még püspök korában