Századok – 1935
Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt 39
40 UNQÁR LÁSZLÓ. lehetett többé palástolni. Minden társadalmi réteg a nyomasztó anyagi viszonyok teremtette helyzetben lemondásra kényszerült. Egyedül a kisszámú nagybirtokos osztálynak sikerült kölcsönökből tovább pompázni. A közép- és kisbirtokos, vidéki birtokain meghúzódva, enni- és innivalóban bővelkedve, de minden egyébtől megfosztva élt jól-rosszul falusi magányában. Az alsóbb néposztályok, falusi lakosság, jobbágyok igénytelen életét a nélkülözhetetlen kézműipari cikkek áremelkedése és az alacsony árszinten mozgó termények közötti különbség, az agrárolló szétnyílása nagyon megnehezítette. A mezőgazdaság vásárlóképessége mélyen aláhanyatlott. Míg a XVIII. század végén a parasztgazda egy mérő búzáért egy pár csizmát vehetett, három mérőért 1 q sót, 4 mérőért 1 q vasat, addig 1838-ban 1 mérő búzáért 1-20 pengő forintot kapott, holott 1 pár csizmáért 2 pengó forintot, 1 q sóért 7—8 pengő forintot fizetett.1 A mezőgazdasági termények piaci árának örökös ingadozása, a pesti és vidéki piacok közti jelentékeny árkülönbségek, az értékesítést végző szervek mohó haszonlesése a termelőt erősen megrövidítették. A kivitelre kerülő cikkek mennyiségbeli emelkedése nem kompenzálta a gazdát a bekövetkezett árzuhanásért. Legfőbb terményeinket nem azért vették szom-, szédaink, mintha azok nélkülözhetetlenek lettek volna számukra, hanem mert olcsón jutottak hozzájuk. A kivitel további fokozására pedig a fennálló körülmények közt gondolni sem lehetett, mivel egyrészt az osztrák piac telítve volt élelmiszerekkel és a magyar mezőgazdaság versenyképességének fokozására misem történt, másrészt pedig a burgonyatermelés magas terméseredményekkel általánossá vált az örökös tartományokban is és mint elsőrendű népélelmezési cikk, a magyar gabonaneműek fokozottabb fogyasztásának útját állotta. Egy-egy gyengébb termés idején a lakosság ezzel pótolta a kenyérliszt hiányát. Maradt volna a belső fogyasztás emelése, amire nyomatékkal Széchenyi hívta fel a figyelmet. Ez a mezőgazdasági válság nem korlátozódott csupán Magyarországra. Egyetlen európai állam mezőgazdaságát sem kerülte el, de míg nyugaton a mezőgazdaság többé-kevésbbé fejlett agrárhitellel, kormánytámogatással, prohibíciós vámokkal övezve bizalommal kémlelhette a sötét láthatárt, a magyar gazda mindenkitől elhagyatva állott és jövője az erők szabad 1 Századunk 1838. évf. 9. sz. Csaplovics János cikke. Ugyanott 15., 16. sz. : ,,A földtermékek és gyármüvek árai közti régi arány nincs meg többé."
