Századok – 1935
Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt 39
A MAGYAR NEMESI BIRTOK ELADÓSODÁSA 1848 ELŐTT. 41 játékának odavetve, a legbizonytalanabb volt. Gazdaság-, kereskedelem- és vámpolitika a kormány irányítása mellett lassú sorvadásra ítélte mezőgazdaságunkat. Ilyen körülmények közt az orvoslás egyedüli módja a termelés korszerű átalakítása lett volna. Többet és jobbat termelni, biztosítani a fölöslegek elhelyezését a belső fogyasztás emelésével, valamint új külföldi piacok szerzésével. Ennek a feladatnak megvalósítása azonban csak pium desiderium maradt. A birtokos tőkehiány és eladósodása következtében egyedül a maga erejéből nagyobbarányú befektetések eszközlésére erőtlen lévén, hosszú évek multán gyümölcsöző munka helyett továbbra is korával s jól felfogott érdekeivel többé össze nem egyeztethető külterjes gazdálkodást űzött. A szemtermelés fejlesztését gátló akadályok leküzdése és okszerű állattenyésztés helyett a juhtenyésztés nagyarányú kifejlesztésével több, mint egynegyed századdal késleltette a nyugateurópai mezőgazdaság eredményeinek hasznosítását, pedig kettejük között minden téren amúgy is óriási szakadék tátongott. A Mária Terézia idején szórványosan megjelenő juhnyájak 1845-ben 18 millió darabra szaporodtak — az erdélyivel együtt 19 millióra —, ami az egész állatállomány 65%-át képezte.1 Megakadályozták a szántóföldek növelését és hatalmas területeket vontak el a takarmánytermelés és állattenyésztés elől. Elmaradt a műveléshez nélkülözhetetlen igásbarom szaporítása : az allodiális földeken 30—40 holdra, a jobbágytelken 60—70 holdra jutott egy pár ökör.2 A kényszerű jövedelmi szempontoknak engedelmeskedve, még az olyan kitűnően kezelt gazdaságban is, mint az ürményiben, 1844-ben a juhtenyésztés a nyers jövedelem 40%-át szolgáltatta.3 A gazdasági hátrányokon kívül súlyos károkat okozott a túlfejlesztett juhtenyésztés népesedési szempontból is. A puszták benépesítése egyetlen lépéssel sem haladt előre, népes tanyák és virágzó falvak helyén a juhok tízezrei tanyáztak. A már betelepített falvakban a földesúr, a jobbágyközségek telkeinek egy részét visszatartja, mint például Grassalkovich, aki 1823-ban Örkényi jobbágyainak 50 telek helyett csak 34-et juttat, a többit „birgás árendátoroknak" adja bérbe. Ezek-1 Zima János : A mezőgazdaság elvont statisztikája. Pozsony 1845. 2 Ditz Henrik : A magyar mezőgazdaság. Pest, 1869. 208. 1. 3 Korizmics László : A mezei gazdaság évkönyve. Pest, 1855. I. k. 403. 1.
