Századok – 1935

Történeti irodalom - Rauscher; Rudolf: O žilinském právu magdeburském nemeckým jazykem sepsaném z roku 1378. Ism.: Murarik Antal 342

344 TÖRTÉNETI IRODALOM. nyomósabb okfejtéssel mutat rá tételének valószínűségére, amikor a breslaui jogkönyv, a krakói extravagansok hatásából és a harmadjog intézményéből kívánja a zsolnai jogkönyv tescheni eredetét levezetni. Első vonatkozásban, egy-egy artikulusban kimutatja a breslaui hatást és rámutat arra, hogy Teschen Breslaut ismerte el anyavárosául, amivel magyarázatot nyer e hatás. Másrészt, a Sachsenspiegel ú. n. krakói extravagansainak a zsolnai jogkönyvben való előfordulása szinte bizonyossá teszi ennek sziléziai eredetét, mert hiszen a krakói extravagansok éppen a sziléziai jogvidék jogkönyveinek jellemzői. Végül nyomatékosan kiemeli a harmadjog (Drittelrecht = a ius vidualinak a férji substantia egyharmadára való korlátozása) előfordulását a zsolnai jogkönyvben, pedig a harmadjog R. szerint tipikus sziléziai jogintézmény, a flamand és cseh-morva jog összehatásának eredője. Ha ez utóbbi állításával szemben rá is kell mutatnunk arra, hogy a harmadjog Európa egyéb vidékein is előfordul, —• legyen elég csak E. Meijers „Le droit ligurien de succession" (Haarlem 1928.) с. művére hivatkozni, aki ismert elméletét nagyrészt a helyenként feltünedező harmadjogra építi — azt el kell ismerni, hogy igen ritka jelenség, mely valóban nyomós érvként hat. R.-nek, a zsolnai jogkönyv tescheni eredetének bizonyítására irányuló okfejtése, a maga összességében, pedig egyenesen meggyőző. A zsolnai jogkönyvben, egy egységes szakasz keretében, radnai eredetű artikulusokat találunk. Ezt R. igen meggyőzően mutatja ki : teljes szövegben leközli Radna eddig ismeretlen jogkönyvét s a zsolnai jogkönyv megfelelő artikulusainál (415—427) csak a radnai jogkönyv vonatkozó artikulusszámát idézi. A radnai jogkönyv, amely szintén a zsolnai jogkönyv kódexében foglal helyet, de ettől függetlenül, „chvnig Stephan", R. szerint V. István korában keletkezett. Forrásait R. az iglaui (Morvaország) és selmeci jogkönyvben látja. Arra vonatkozólag pedig, hogy miként kerültek a radnai cikkelyek a zsolnai jogkönyvbe, tetszetős megoldást nyújt. Rámutat arra, hogy Zsolna nem volt bányaváros, míg Radna igen. Korpona bányaváros volt és Zsolnával kimutathatólag szoros jogi kapcsolatot tartott fenn. „Talán" Korpona közvetítette a radnai jogot. Kár, hogy ezt a lehetőséget már a következő sorban bizonyosságnak veszi s egyszerűen korponai jogról beszél. Pedig éppen ez a rész az egész könyv hasonlíthatatlanul leggyengébb pontja. Hogy miért kellett volna tizenhárom egészen általános jellegű, tehát bányavárost semmiképen sem praesupponáló büntetőjogi artikulus közvetítéséhez bányaváros, azt nem tudjuk megérteni. Az elmondottak során nem terjeszkedtünk ki a „Kniha Zilinská" Chaloupecky által eszközölt kiadására. Ehhez képest értékelésünk is csak R. dolgozatára szorítkozik. R. tanulmánya, a zsolnai jogkönyv forrásainak kutatása, kiváló munka. Nemcsak az okfejtés alaposságára gondolunk, hanem a szerző tiszteletreméltó objektivitására is, amelyre sehol a legcsekélyebb tendenciózus beállítás sem vet árnyat és amely az alapul fekvő cseh-