Századok – 1935
Történeti irodalom - Rauscher; Rudolf: O žilinském právu magdeburském nemeckým jazykem sepsaném z roku 1378. Ism.: Murarik Antal 342
TÖRTÉNETI IRODALOM. 345 nyelvű jogkönyvtől el mert tekinteni, minden mentegetődzés nélkül az eredeti német szöveget téve vizsgálata tárgyává. Bármennyire is csak R. írására kívántunk szorítkozni, nem tekinthetünk el annak vizsgálatától, hogy a kutatásai alapjául szolgáló jogkönyvnek van-e egyáltalában jogtörténeti jelentősége. A zsolnai jogkönyv 427. artikulusában- ezt olvassuk : „Ну endet sych das landreeht . . . Anno domini millesimo trecentesimo septuagesimo octavo finitus est liber iste proxima sabbato post festum vndeviginti milia (helyesen : undecim milium) virginum : tehát 1378 október 23-án. Zsolna városának testimonialis levele (Fejér i. h.) pedig, amelyben Zsolna, arra való hivatkozással, hogy a király a tescheni jog recepciójától eltiltotta, Korpona jogát recipiálja, 1379 március 8-án kelt. A két dátum között tehát négy és fél hónapi időköz van. Ha már most tekintetbe vesszük egyfelől azt, hogy az 1378 okt. 23-i explicitet követőleg még 63 artikulust írt le a másoló („Nu heben sich an dy lehenrecht" 1), másrészt pedig végiggondoljuk azt az eljárást, mely az 1379. március 8-i oklevéllel végződött (a városi tanács jóváhagyta a jogkönyvet, a királyhoz terjeszti fel jóváhagyásra, a király felülvizsgálja, elutasítja, visszaküldi, Zsolna új anyavárost választ, kérését Korpona elé terjeszti, Korpona dönt és erről Zsolnát értesíti, Zsolna kiállítja az oklevelet), akkor arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a zsolnai jogkönyv semmiképen sem lehetett hatályban. R. erre nem gondol. 6 csupán a tescheni jog eltiltásában lát nehézséget, ennek mego'dásít azonban megta'álni véli a tesch'ni és „korponai" jogszabályok egyesülésében. „Talán lehetséges lenne e jogszabályok egyesüléséből megmagyarázni, hogy miért nem veszített jelentőségéből a zsolnai jogkönyv, amikor Zsolnának megtiltatott, hogy Teschenhez forduljon instrukcióért." Eltekintve attól, hogy itt — mint láttuk — nem eltiltásról, hanem a megerősítés megtagadásáról van szó, rá kell mutatnunk egyrészt annak a valószínűtlenségére, hogy a király csak az 1—414. és 428—480. artikulusokban foglalt tescheni jogszabályoktól tagadta volna meg a megerősítést, míg a közbenső 13 „korponaitól" nem, másrészt pedig arra a tényre, hogy a zsolnai jogkönyv 13 „korponai" eredetű artikulusa kizárólag büntetőjogi részletkérdésekkel foglalkozik s így semmiképen sem alkalmas arra, hogy jogkönyv szerepét töltse be. De hiszen világosan beszél a már többször idézett oklevél : „Ideo nos . . . tota universitas Civium ... in Zelina leges . . . Civitatis Korpona iustas . . . esse recognovimus, ad easdem nos et nostram Civitatem ... in requisitione Juris et Justitiae confederationem constringimus. (Fejér IX./7. 619.) : tehát Zsolna 1379-ben Korponát ismeri el anyavárosául, jogát recipiálja. Ha a zsolnai jogkönyv valóban alkalmazásban lett volna, azt magával a jogkönyvvel lehetne bizonyítani. A 71«,—104. fólión u. i. Zsolna város bíróságának szentenciái találhatók 1561-ig terjedőleg. Ki kellene mutatni, hogy e szentenciák a zsolnai jogkönyv tételes bázisán nyugszanak. Murarik Antal.
