Századok – 1935
Történeti irodalom - Rauscher; Rudolf: O žilinském právu magdeburském nemeckým jazykem sepsaném z roku 1378. Ism.: Murarik Antal 342
TÖRTÉNETI IRODALOM. 343 Tanulmányában közli az eredeti német szöveg artikuluscimeit, valamint a jogkönyv forrásaiként szereplő jogkönyvek és az említett cseh fordítás artikuluscimeit, amihez a radnai jogkönyv teljes szövegű kiadása csatlakozik, ugyancsak forrásaira való utalásokkal. Megállapításainak lényegét cseh és német nyelven ismerteti. A német összefoglalás, érdemi részében, a csehnek a fordítása, de míg belőle egyfelől oly részek hiányoznak, melyek a cseh szövegben megvannak, másfelől oly bekezdéseket is tartalmaz, amelyek viszont a cseh szövegből maradtak ki. A csak németül közölt szakaszok fogalmazása feltűnően óvatos. Az irodalmi utalások újra való lenyomásának mellőzése érezhető hiánya e résznek, amit Conrad Borchling is helytelenített kritikájában (Zeitschrift der Savigny-Stiftung f. Rechtsgesch. 1934. Germ. Abt. 351. 1.). A zsolnai jogkönyv előszavának első sora útbaigazítást adott R.-nek a forráskutatásban : ,,Hie hebt sich an der kunig fuch vnd marburgychz recht. Amen." Eszerint a jogkönyv a Sachsenspiegel és a magdeburgi jog kompilációja. Ezzel azonban csak két jogkönyvcsaládot jelölt meg. Cikkelyenként mutatja ki R., hogy az előszó a szász Weichbildchronik (Cronica de tempore creationis mundi) szövegével azonos ; az érdemi rész pedig — a fennmaradt jogkönyvek közül — egyrészt a Sachsenspiegel, ennek krakói extravagansai és a Weichbildrecht, másrészt a magdeburgi jogkönyvcsaládhoz tartozó 1261. és 1295.-i breslaui és az 1304. évi görlitzi jogkönyvek artikulusaiból tevődik össze, amelyekhez Magdeburg anyaváros, mint fellebbviteli fórum szentenciái csatlakoznak. Tekintettel arra, hogy a magdeburgi jogok és a Sachsenspiegel kereszteződéséből származott jogkönyvek egymástól nem annyira tartalmilag, mint inkább elrendezésükben különböznek, R. sorrendi szempontból is vizsgálja a zsolnai jogkönyvet és úgy találja, hogy Neumarkt jogkönyvével áll a legközelebbi rokonságban. A továbbiakban R. a zsolnai jogkönyv mintáját keresi. Abból indul ki, hogy 1379-ben Zsolna városának a tescheni jog használata eltiltatott (Fejér IX./7. 619.), tehát előzőleg a tescheni pozitív jogot tekintette ius particularejának. Komoly kritikai nehézséget jelent azonban R. számára az a tény, hogy a tescheni jogkönyv ma már fel nem lelhető. Ezért, álláspontja fedezésére, anyagi jogi és külső jogforrási mozzanatokat használ fel. Rámutat arra, hogy a sziléziai városok, így Teschen is, eredetileg flamand jogot recipiáltak. Teschen azonban 1374-ben a magdeburgi jogcsaládhoz csatlakozott, fellebbviteli fórumaként Breslaut ismerve el. Ezt a tényt R. a zsolnai jogkönyv szempontjából rendkívül jelentősnek tekinti, mert e tény a zsolnai jogkönyv dátumát, tehát Zsolna részéről a magdeburgi jog kifejezett recepcióját, csak négy évvel előzi meg. „Talán nem lenne túlmerész dolog azt állítani" — mondja —, hogy Zsolna érdeklődött anyavárosánál jogrendszerének változása felől és talán éppen erre való tekintettel másolták le számára a tescheni jogkönyvet. Határozottan
