Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

PÁZMÁNY PÉTER IKONOGRÁFIÁJA. 315 Az érem egyetlen ismert eredeti ezüst példánya a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárában van. Nagysága 35 mm, súlya 165 gr. Előlapján a körirat : „Petrus . S . R . E . Cardinalis . Pázmány ." Rajta Pázmány portréja. Vállkép, az alak jobbrafordul, a fej majdnem teljes profilban van. Fején quadratum, melynek mindkét oldala látható, ruházata pallium, a szegélytől jobbra négy gombbal. A kámzsa és gallér csak baloldalon látszik. Haj, bajusz és szakái olyan, mint a második Szelepcsényi-féle portrén, a szemkörnyék puffadtsága szintén, az orr is majdnem annyira hajlott. A hátlapon körirat : „Archiepiscopus Strigoniensis." Rajta Pázmány címere a bíbornoki kalappal és a bojtokkal, a címer és a kalap között kereszt van. A köriratokat a képektől elválasztó vonal fonott, a hátlapon ehhez még dísz is járul. Az érem nem volt forgalmi pénz, Pázmánynak sosem volt pénzverési joga. Csak emlékérem volt és már készítésekor kevés példányban terjedt el, már a XVIII. század végén is ritkaság-számba ment.1 Eredetileg csak ezüst és arany veretben készült, a meglévő bronz, vert és öntött példányok csak későbbi utánzatok.2 Minket az autenticitás megállapításánál az érem keletkezésének körülményei érdekelnek. Nálunk a XVII—XVIII. században az emlékérmek divatja nem volt olyan virágzó, mint ugyanakkor külföldön. Csak különleges alkalmakkor készíttettek emlékérmet. A Pázmány-érem a numizmatikai vizsgálat alapján Pázmány életében kellett, hogy készüljön, már pedig Pázmány életében két eseménnyel kapcsolatban gondolhatunk erre. Az egyik a bíborosi méltóság elnyerése, a másik a nagyszombati egyetem alapítása. Eddig a legtöbb kutató az utóbbival hozta kapcsolatba az érem keletkezését, ezt mi most ikonográfiái alapon is megerősíthetjük. A portré ugyanis edclig nem volt különösebb vizsgálat tárgya, pedig ez az érem datálásának egyik legfontosabb érve lehet. A portré, mint már a leírásban említettük, az összes autentikus portrék közül legközelebb áll Szelepcsényi második 1634-i rézmetszetéhez. Bár beállításban, az alak majdnem teljes profilba fordításával eltér, éppen az a körülmény, hogy az arc hasonlósága mégis rögtön szembetűnik, bizonyítja, hogy a két portré időben egymáshoz közel készült. Láttuk a Szelepcsényi-féle portrén az öregség jeleit, valamint a karakterisztikus vonások erős hangsúlyozását. Az előbbi itt teljes mértékben megvan, az utóbbi, melyet Szelepcsényi egyéni felfogásából vezettünk le, csak kisebb mértékben jelentkezik. Mivel a Szelepcsényi-féle 1 Weise: Vollständiges Guldencabinet. 1780. „ist ein hauptrarer Gulden." 2 Hamisítványait lásd Huszár L. i. m.