Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

316 IF J, VAYEK LAJOS. portré 1634-beil keletkezett, igazolva látjuk, hogy az éremportré 1635-ben, az Egyetem alapítása alkalmából készült. A datálás után a keletkezés helyét, illetve a mesterkérdést kell vizsgálnunk. Már Hampel is említi, Fraknói alapján, hogy valószínűleg Augsburgra kell gondolnunk. Pázmány ugyanis legtöbbször augsburgi mesterekkel, ötvösökkel állott összeköttetésben, amint ezt már a Kilián-féle metszettel kapcsolatban láttuk. Pázmány augsburgi kapcsolatai éppen 1635—36-ban legerősebbek, ami szintén az érem 1635-ös datálása mellett szól. Augsburgra mutat ezen felül a stíluskritikai vizsgálatok eredménye is, melyet Huszár precizirozott. Eszerint az érem keletkezési idejét tekintve, id. Sailer Daniel, Dadler Sebastian és Stadler David augsburgi éremvésők műhelyéből kerülhetett ki. Az ugyanakkor Körmöcbányán dolgozó id. és ifj. Hailer Dániel műveivel bizonyos rokonságot észlelhetünk, azonban lényeges különbségek, így elsősorban a portré művésziesebb beállítása, a közvetlen augsburgi származás mellett szólnak. Kérdés, hogy egy augsburgi mester műve mennyiben felelhet meg a portré-autenticitás követelményének ? Láttuk a Szelepcsényi-féle második portréhoz való hasonlóságot, feltehetnénk tehát, hogy Szelepcsényi téziseinek egy Augsburgba került példánya után dolgozott az éremportré művésze. Ebben az esetben azonban nem valószínű, hogy a beállítás így változott volna meg, a művész vagy meghagyta volna az eredeti beállítást, vagy, ami még valószínűbb, felhasználta volna a kiélezett karakterisztikus vonások adta lehetőséget, és a teljes profilt alkalmazta volna. Helyesebbnek látszik az a feltevés, hogy az éremportré, mint a Kilián-féle portrénál is láttuk, vázlat, „Vorlage", után készült, melyet vagy egy Pázmánynál járt más augsburgi ötvös készített, vagy ami szintén nem lehetetlen, maga az érem művésze rajzolta így le közvetlenül természet után Pázmányt. A három eshetőség bármelyikét fogadjuk el, a portré egykorúsága kétségtelen, a közvetett természet után készültség teljesen, a közvetlen természet után készültség nagy valószínűséggel elfogadható. Mindezek alapján az éremportrét, mint Pázmány 1635-i, utolsó autentikus portréját tekinthetjük.1 Még két Pázmánnyal kapcsolatba hozott, de véleményünk szerint nem Pázmányt ábrázoló portrét kell megemlítenünk. Az egyik ma a Római Magyar Intézet, tulaj-1 Reprodukciói : Fraknói, 2., 320. i., Beöthy Zs. : A magyar irodalom története. Budapest, 1896. I. 294. 1.