Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

306 IF J. VAYER LAJOS. Mielőtt Szelepcsényi véglegesen hazajött, 1632 után, de 1634 előtt, okvetlenül találkozott itthon Pázmánnyal, szemtől szembe látta a küzdelmes élettől már erősen megviselt főpapot. Rómában azután, midőn téziseinek címlapját készítette, közvetlenül természet után készült vázlat, vagy közvetve emlékezet alapján, amellett, hogy az öregedés észlelt jeleit hűen igyekezett megörökíteni, az ezekben erőteljesebben megmutatkozó karakterisztikumot is kihangsúlyozta. Ezek a karakterisztikus vonások már az ismert autentikus portrékban is fellelhetők, azonban itt Szelepcsényi kihasználva az idő által kiélezett voltukat, nemcsak hangsúlyozza, de kiemeli, sőt mondhatjuk, túlozza őket. Gondoljuk el a metszet keletkezését. Szelepcsényi teológiai téziseinek címlapját készíti, melyen nagy pártfogójának arcképét akarja megörökíteni. Rómában, a nagy barokk főpapok városában van, mindenfelé látja ezeknek impozáns felfogású, karakterisztikus vonásaikat az egyéniség méltó jellemzése céljából erőteljesen kihangsúlyozó portréit. Most ő, a meszsziről ideszakadt magyar művész, hazája Rómában is híres prímásának akar az itt látottakhoz és egyéniségéhez méltó portrét készíteni. Ilyen körülmények között jön létre, már fejlettebb művészi eszközök közreműködésével, második, 1634-i Pázmány-portréja. Az időközben fejlődött művészi technika lehetővé tette az elgondolásnak megfelelő karakterportré keletkezését, amelyet a részletek finom kidolgozása még tökéletesebbé tett. A portré változásainak okát tehát egyaránt láthatjuk az ábrázolt megváltozásában és az ábrázoló tudatos és tudatalatti művészi alkotómunkájában. A Szelepcsényi-féle második Pázmány-portré a valóban művészi, de egyszersmind teljesen autentikus portré tökéletes példája, mellyel konkréten igazolva látjuk elméleti megállapításunkat: A művészi és történeti dokumentációs érték nem két egymással szemben, hanem egymás mellett álló fogalom. A második Szelepcsényi-féle portrénak két eredeti példányát találtuk meg ; az egyik, a címlap a tézisekkel együtt, a Magyar Nemzeti Múzeumban van, a másik, csak a címlap a tézisek nélkül, a bécsi Albertinában. A portrét többen publikálták, az egész címlappal együtt, vagy anélkül, de kifogástalan klisét nem igen találunk köztük.1 1 Reprodukciók : Az egész címlap : Fraknói, 2., 186. 1., Millenáris Történet. VI. k. Budapest, 1898. 455. 1., Lukinich I. : I. m. 12. és 13. 1. között. Csak a portré : Brisits F. : Pázmány világa. Budapest, é. n. Címlap előtt.