Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

PÁZMÁNY PÉTER IKONOGRÁFIÁJA. 305 Az említett dekoratív keret tipikus barokk ornamentális és figurális kompozíció. A középen ovális belső keretbe foglalt arckép két oldalán az egyházi és világi hatalmat jelképező allegorikus női alakok állanak, különféle attribútumaikkal. A portré felett Pázmány címere, mely fölé két puttó emeli a bíborosi kalapot. Maga a keret tulajdonképen kulisszaszerű tipikus architektúra. A keret művészettörténeti méltatása nem feladatunk, csak ismételjük az első Szelepcsényi-féle portréval kapcsolatban mondottakat, hogy az első portré kerete a másodikét felülmúlja, tehát az első kerete csak a második portré után készülhetett. A portré ovális kerete alatt, a díszek között olvasható a „MDCXXXIV" dátum. Ez alatt négyszögletű belső keretben a tulaj donképeni címlap : „Propositiones Theologicae-Auspiciis-Eminentissimi Principis-Petri. Cardin. Pazmany-Archip. Strigoniensis. Primat.-Hung. S. Sed. A. Legati Nati. etc.-defensa a Georgio Pohroncio Szelepchény ung.-Coll. Ger. et Ung. Alum." A cím keretétől jobbra és balra folytatva : „Romae... Permissu-supe . . . riorum-ex offi. . . cina-Franc . . . Corbelle". Az egész lap alsó jobbsarkában a szignatúra : „Geor. Szelepcheny-invenit et fecit." A portré tehát szignált és datált, valamint az első portrénál ismertetett okokból kétségtelenül autentikus. A portré leírása a következő : Ovális keretbe foglalt vállkép. Az alak kissé jobbra fordul, a fej ugyanígy. A háttér egységes felület, az alak körül csak vonalasan, a keret felé rostélyosán satírozott, a satirozás az ovális formához alkalmazkodó. Az alak fején quadratum, ruházata pallium, 3 pár gombbal a szegélytől jobbra ; a nyaknál a csuklyából és gallérból balra több, jobbra kevesebb látszik. Az arcban feltűnő az eddig ismertetett autentikus portréknál erősebben hajlott, szinte már sasorr, az élesen felívelő szemöldök és a szemkörnyék egészségtelen puffadtsága. A balfül nem látható. Az egész ősz hajzat összeolvad és egységes tömeget alkot ; a haj csak a baloldalon látszik, a fül előtt a szakálba megy át, melyben a lefelékonyuló bajusz is eltűnik. Nagy változásokat konstatálhatunk tehát az eddigi autentikus portrékhoz képest. Kétségtelen, hogy a sok és hosszantartó betegeskedés Pázmány életének utolsó éveiben1

nem maradt nyomtalanul az arc kialakításában. Az első Szelepcsényi-féle portrén és a nagyszombati portrén már láttuk a rohamos öregedés nyomait, de a vonások ilyen erős kiéleződésére még más magyarázatot is kell találnunk. 1 Prédikációinak 1636-os első kiadásában többhelyütt megemlékezik hanyatló egészségi állapotáról. Lásd különösen 1241. 1. és passim. Századok. 1935. VII—VIII. 20