Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

294 IF J. VAYER LAJOS. látható, melyen a szegélytől jobbra négy pár és az alsó szélnél még egy gomb van. A nyaknál balra nagyobb, jobbra kisebb csuklyarészlet látszik, a gallér ugyanígy. Az arcban az orr a már ismert, a szem sötét, a szemöldök az eddig ismertetetteknél még erősebben ívelt. A szemkörnyék kevéssé puffadt. A balfül nem látszik. A hajból csak balra vehető ki egy részlet, az egységes szakáll és felfelé pödrött bajusz őszes. A pesti példányon a quadratum alól a középen egy hajtincs látszik ki. Látjuk tehát, hogy a portré legfontosabb részében az alakban, illetőleg az arcban, különbség csak ez az egy hajtincs. Meg kell most már oldanunk a metszet két példánya, mondhatjuk, a portré két fogalmazása közti viszony problémáját. Varjú, ki az esztergomit még nem ismerte, a pestiről megjegyzi, hogy „vázlatszerű, igénytelen" és valószínűnek tartja, hogy a metszet egy odavetett, vázlatszerű rajz után készült. Már most, ami a pesti fogalmazást illeti, ez a feltevés csakugyan megállhatja a helyét. A technikai kidolgozás felületessége, a háttér üresen hagyása, a tulajdonképeni dekoratív keret hiánya, végül a minden művészi elosztás nélkül alkalmazott feliratok emellett bizonyítanak. Ez a metszet valóban készülhetett futólagos vázlat után. Ellenben az esztergomi portré minden részlete, a háttér, a ruházat és az arc, a pestinél gondosabb és magasabb művészi nívót jelentő technikát mutat. Ez a technika, mely elsősorban a köpeny felületének árnyékolásában nyilatkozik, már maga kizár minden vázlatszerűséget, a kész metszetben. Ha azután a szabályos művészi ökonomiával elrendezett feliratokra, valamint az egész, korai magyar barokkra igen jellemző keretre gondolunk, világos lesz, hogy itt egy átgondolt dekoratív együttesbe illesztett, teljesen kidolgozott portréval állunk szemben. A két fogalmazás eltéréseinek csak egy magyrázatát adhatjuk. Mindkettő alapjául elfogadjuk a Varjú által csak a pesti fogalmazás számára feltételezett vázlatot. Ennek a vázlatnak, vagy esetleg már pesti metszetfeldolgozásának egy, minden valószínűséggel csak később készült, mondhatjuk ünnepélyesebb fogalmazása az esztergomi metszet. Mindkét fogalmazáson rajta van a Szelepcsényi-szignatúra, melynek hitelességében kételkedni nincs okunk. Szelepcsényi György volt az első odavetett vázlat alkotója és ugyancsak ő az erről készült első vázlatszerű és a második kidolgozott fogalmazás kivitelezője. Hogy ez mit jelent, nem kell részleteznünk ; Szelepcsényi nemcsak Pázmány kortársa, de tanítványa és bizalmasa is volt, ki vele állandó személyes érintkezésben állott. Portréinak közvetve vagy közvetlenül