Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

PÁZMÁNY PÉTER IKONOGRÁFIÁJA. 295 természet után készültsége természetes, autentieitásuk kétségbevonhatatlan. Az esztergomi fogalmazás technikai és koncepcionális magasabbrendűségét az ünnepélyesebb kidolgozás természete hozza magával és ez magyarázza egyszersmind az egyetlen tartalmi eltérést is. A pesti fogalmazáson meglévő hajtincs ugyanis mint oda nem illő intim vonás maradt el az esztergomi fogalmazásról, mely az ünnepélyesebb jelleget csak zavarta volna. Az ünnepélyesebb fogalmazás eredetét illetőleg, azt hisszük, nem csalódunk habenne egy, a nagyszombati nyomda által kiadott, Pázmány Péter halála után készült emléklapot látunk. Ezzel egyszersmind eljutottunk a datálás kérdéséhez. Itt természetesen először az alapul szolgáló vázlat keletkezési idejét kell tisztáznunk. Terminus post quem, a máiismert 1629. A később ismertetendő portrék terminus ante quemnek 1633-at adják. Szelepcsényi 1627-ben került ki Rómába és ha 1634-i végleges hazatéréséig időközben haza is látogatott, a legvalószínűbb az, hogy portré-vázlatát 1632-ben Pázmány huzamosabb római időzése alatt, a személyes találkozás közvetlen impressziójában készítette. A később ismertetendő, 1633-t terminus ante quemként szolgáltató nagyszombati portré bizonyságán kívül még egy körülmény is megerősíti az 1632-i keletkezési évet. Szelepcsényi 1634-ben készült második portréja ugyanis az elsőnél magasabb művészi nivójú, szükségessé tesz tehát a kettő között legalább két év különbséget.1 A vázlat két metszetfeldolgozását illetőleg a pesti felirata kétségtelenné teszi, hogy Pázmány halála után készült, az esztergomi pedig, eddigi fejtegetéseinkből következik, hogy csak a pesti fogalmazás után, tehát szintén Pázmány halála után keletkezhetett. Ez viszont igazolja azt a feltevésünket, hogy ez az ünnepélyesebb feldolgozás a nagyszombati nyomda emléklapja, melyben így a nagyszombati nyomda kevés fennmaradt XVII. századi termékeinek egyikét sikerült feltalálnunk. A második Szelepcsényi portréval való stíluskritikai összevetés azután kétségtelenné teszi datálásunkat. Az első portré esztergomi fogalmazása ugyanis az 1634-ben készült második portré művészi nívóját, nem az eredeti vázlatot alig módosító ikonográfiái 1 Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy ez utóbbi megjegyzésünk csak az első portré alapjául szolgáló vázlatra és az ezt nyersen megőrző, keretnélküli pesti metszetfeldolgozásra vonatkozik. Az esztergomi fogalmazással, mint látni fogjuk, éppen ellenkezőleg áll a dolog.