Századok – 1935

Történeti irodalom - Pataki Vidor: Az egri vár élete. Ism.: Banfi Florio 226

•230 TÖRTÉNETI IRODALOM. XVIII. századi alaprajzokat (108. jegyz.), sőt a Markó Árpádtól felfedezett igen fontos Farrel-féle térképet sem, melyek épp az ellenkezőjét igazolják annak, amit állít a vár végleges formájáról. P. munkáját azonfelül túlfűtött lelkesedés hatja át, ami magában véve nem volna baj, ha nem ragadná szertelenségekre. Szerinte minden különleges, ami az egri várra vonatkozik, a vár pedig egyenesen páratlan. Építőmesterei „elsőrendű szaktekintélyek" (31. 1.), így Theti, a legjelentéktelenebb mesterek egyike, „Olaszország egyik legkiválóbbnak ismert szaktekintélye" (-42. 1.), Baldigara pedig „kora egyik lángeszű tervezője" (u. o.), de a többieknek is kijut legalább a „híres" jelző (24., 29.1.). Valójában a felsoroltak legfeljebb csak közepes tehetségek voltak, mintahogy munkájuk sem tekinthető rendkívülinek. P. szerint a vár „valóságos iskolapéldája és élő múzeuma a magyarországi várfejlődésnek" (7. 1.), holott maradványai csupán 35 év (1560—1595) építkezéseit dokumentálják ; teljesen indokolatlan amaz állítása, hogy e vár „egy európai viszonylatban is páratlan magyar kincs" (7. 1.), mely „tartalmazza a XVI. század -—• külföldi viszonylatban is páratlan — vár építkezéseit" (61. 1.). Itt P. a vár földalatti védműveire céloz, melyeket ő egri különlegességnek vél s mint egy újságcikkből kitetszik, terjedelmüket 45 km-re kalkulálták (v. ö. Bárdos J. : Az egri kazamaták. Nemzeti Üjság melléklete, 1929 júl. 7. sz.). Nos, a falak belsejébe, alapjaiba vágott folyosók s egyáltalán a földalatti járatok annyira nem egri különlegesség, hogy példáit megtaláljuk az ókori hadiépítészetben és a középkorban, például többek közt Assisi várában is, sőt Magyarországon is (Gyalókay Jenő közlése szerint középkori példájával a nagyváradi várban találkozott). Az olaszbástyás szisztéma aztán adoptálta és továbbfejlesztette az ilyen védműveket, melyek az aknatámadások védelmére elengedhetetlen feltétellé váltak a XVI. és XVII. században. Az egri földalatti védművek „páratlanságának" érvét a szerző Maggiorotti tanulmányából merítette (Rivista d'Artiglieria e Genio 1930. 1180.), akit ő teljesen félreértett. Mint Maggiorotti munkatársa, kijelenthetem, hogy a táborszernagy az Egerből nyert információktól megtévesztve állította, hogy e vár földalatti védműveinek 45 km-nyi terjedelme példátlan az európai hadiépítészetben. Azóta azonban kiderült, hogy ez a szám csak alaptalan kalkuláció volt s hogy a tényleg létező egri földalatti védművek terjedelme csak harmincadrésze annak; ilymódon megdőlvén a premisszák, a belőlük vont következtetés is elvesztette erejét. Teljesen helytelen eljárás volna kimagyarázni Maggiorotti véleményéből, mintha ő nem a földalatti védművek 45 km-es terjedelme, hanem maguk a földalatti védművek miatt mondta volna páratlannak az egri várat, mert hiszen félre nem érthetően kitetszik a tőle hivatkozott példákból, hogy az egrihez hasonló földalatti védművek olaszországi várakban is előfordulnak, többek közt Pistoiaban és Torinóban, mely utóbbi helyen rile vans terjedelemben körülveszik az egész várat (Rivista d'Artiglieria id. köt. 1185.).