Századok – 1935
Értekezések - NÉMETHY GYULA: A székelyek eredetének kérdése 129
140 NÉMETH GYULA. egyezések tehát nem oly természetűek, hogy а székely kérdés kutatásában szilárd alapul szolgálhatnának. Baj van Tbúry bizonyításának második főmozzanatával is. Nem lehet bizonyítani, hogy a honfoglalás korában avarok laktak volna épen a szóbanforgó területeken. Thúry egyenesen azt gondolja,1 hogy a honfoglalás korában Magyarországon élő avarok száma elérte a honfoglaló magyarokét, sőt esetleg meg is haladta azt. Hogy Pannóniában а IX. században laktak avarok, abban senki sem kételkedik, mert ezeket az avarokat megbízható történeti források (Einhard s mások) emlegetik. Hogy azonban avarok laktak volna a honfoglalás idejében minden olyan helyen a Dunán túl, továbbá Pozsony és Nyitra megyében, ahol székelyes helynevek vannak, azt bizonyítani nem lehet, sőt ez egészen valószínűtlen ; a Thúry által felhozott forrásokban pontosabb helymeghatározásról csak egyetlen egy esetben van szó, Einhardnál, aki azt mondja, hogy 805-ben az avar fejedelem, a keresztyén Theodor, Sabaria és Carnuntum között, tehát Vas, Sopron és Moson megyében kér lakóhelyet Nagy Károlytól a szlávoktók szorongatott avarok számára. Ezenkívül még csak a „Conversio Baguariorum et CarantanorunV' említ avar területet a Rába és a Balaton között. (Magyar Honfoglalás Kútfői = M. H. K. 307. 1.) Hogy másutt is laktak volna még avar töredékek a Dunán túl és a Felvidéken, azt fel lehet tenni, de erről semmi tudományosan elfogadható dolgot mondani nem lehet. Hogy különben ezek a pannóniai avarok nem lehettek nagy számmal, az következik abból, hogy még a szlávok is kiszorították őket. Azt is figyelembe kell venni, hogy ezek az avarok már kezdtek keresztyénné válni, ami mindenesetre megindította a környező népekkel való összeolvadás folyamatát. Ha a honfoglaló magyarok jelentős avar néptöredékeket találtak volna a Dunán túl, ezekről a honfoglalás kútfői feltétlenül szólanának, helynevekben vagy a magyar régiség emlékeiben nyomuk volna. Nem lehet tehát bizonyítani, hogy a Dunán túl és a Felvidéken avarok laktak volna azokon a helyeken, ahol „székelyes helynevek" vannak ; a honfoglalás idejében voltak még avarok a Dunán túl, de kis számmal, valószínűleg már nagyobbrészt összeolvadva a környező szlávokkal. Az avarság másik területe Thúry szerint a Tisza, Szamos, Maros és Erdély között volt. Ezt főleg két adattal bizo-1 Erd. M. XV., 247. 1.
