Századok – 1935

Szemle - Pajewski; Janusz: Węgierska polityka Polski w potowie XVI. wieku (1540–1571.). Ism.: Bottló Béla 113

SZEMLE. Ill érdekes képet fest a kor jobbágyosztályának helyzetéről. Úgy hisszük azonban, hogy kissé túllő a célon, amikor a földesúr „idealizmusát" hangsúlyozza. A „zavaros idők" harácsoló, lelkiismeretlen földesurairól ugyanis, akik közt a condottiere-típus első magyarországi képviselői is helyet foglalnak, nem sok jóindulatot s még kevesebb idealizmust lehet feltételezni. Természetesen ott, ahol a jobbágy és földesúr közti érdekkapcsolatot emeli ki, S. fejtegetései már megállják a helyüket. Bizonyos fogalomzavarra vall, hogy a szerző Acsádyt a történeti materializmus képviselőjének nevezi. Beszélhetünk pozitivizmusról, de a történeti materializmus, a tudományos szocializmus történeti teóriája és harci fegyvere igen távol állott •a magyar jobbágyság múltjának kutatójától. Gazdaságtörténeti szempontból egy komoly ellenvetést kell a munkával szemben támasztanunk. S. kétségbevonja, hogy a magyar főuraknak ebben az időben már jelentős készpénzvagyonuk lehetett. Magyarországon a „feudális kapitalizmus", hogy Sombart egy elnevezését használjuk, jóval régebben alakult meg, mint a polgári vagyon. Polgárságunk gyenge, kereskedelmünk, iparunk még aránylag fejletlen ebben a korban, főurainknak pedig szinte kimeríthetetlen anyagi források álltak rendelkezésükre. S. azt állítja, hogy a hadviselés és a főúri élet felemésztették a főúri vagyont. A gazdaságtörténeti kutatás tényei azonban az ellenkezőjéről győznek meg bennünket. A főurak igenis meg tudták őrizni vagyonukat és tudatosan gyüj töttek kincseket. G ondoljunk csak arra a szerződésre, amelyet Zsigmond korában két testvér (stassoi Mustichius és Juga) kötnek •egymással tudatos kincsgyüjtés céljából. (Közöltem „A középkori pénzüzletek története Magyarországon" c. könyvemben, 234. 1.) Zsigmond király, ha pénzre, különösen ha nagy összegekre volt szüksége, Magyarországon nem a városokhoz, hanem a főurakhoz fordult, akik ezeket az összegeket mindig könnyűszerrel teremtették elő, természetesen a birtokszerzés reményében. Hiszen ez az alapja annak a különös államhitelrendszernek, amely Zsigmond uralkodása alatt alakult ki : a zálogosítások rendszerének. De maga S. is olyan adatokat közöl, amelyek — bár ő bizonyítéknak szánta őket — megdöntik felfogását ; pl. hogy a Marótiak nehezen teremtettek elő 40.000 aranyforintot, vagy hogy Ilsvai ajtónállómester és Kapolyai János „alig tudnak összehozni 10.000-et" (68. 1.). A szerző, aki munkája egyéb részeiben a korral haladó történésznek mutatkozik, itt abba a hibába esik, amelyet tudományos történetírásunk hajnalán gyakran elkövettek. Nem számítja ki számszerűen és a vásárlóképességnek megfelelően ezt a 40.000 forintot. Számszerűen majd egy félmillió aranykoronáról, vásárlóérték szerint pedig ennek az •összegnek a sokszorosáról van itt szó. Óriási vagyonnak kellett ott lenni, ahol — bár nehezen — ilyen összeget egyáltalán elő lehetett teremteni. Remélni szeretnők, hogy S. tanulmánya csak bevezetője egy olyan sorozatnak, amely a XV. századi nagybirtok gazdasági struktúrájával fog foglalkozni s amelyben a szerző további kutatásainak értékes eredményeit hasonló rátermettséggel fogja publikálni. Lederer Emma. Pajewski, Janusz: Wçgicrska polityka Polski w potowie XVI. ívieku (1540—1571). (Lengyelország magyar politikája a XVI. század közepén.) Krakow, 1932. Nakladem Polskiej Akademji Umiej çtnosci. 8°. 242 1. P. e magántanári habilitációs értekezésében Lengyelország magyar politikáját vizsgálva, azt nem egyedül a magyar-lengyel politikai lehetőségek, hanem az európai helyzet szerint ítéli meg. Századok. 1935. I—III.