Századok – 1935
Szemle - Sinkovics István: A magyar nagybirtok élete a XV. sz. elején. Ism.: Lederer Emma 112
112 SZEMLE. Slavoniae köteteit aknázza ki. Megállapítja, hogy a Zrínyiek ősei az egykori római területen őslakók voltak, tehát ereikben latin vér folyt. A család ősét bizonyos Istvánban találja meg, ki Gergely testvérével együtt II. Endrétől örök jogon megkapta a Kerkától Záráig terjedő földet és ezzel ők és utódaik megkapták a grófi címet is (1223). Ezt az Istvánt („de Breberio") Trau lakói grófjukká választották s „megszokták, hogy grófjuk állandóan a Brebiriházból legyen, anélkül, hogy évről-évre választanák". A grófi címre vonatkozólag sokkal elfogadhatóbb magyarázatot ad Széchy. Szerinte a zsupa latin nove comitatus, a zsupán comes s a Brebiri zsupánok így jutották a comes címhez. A Brebiri-család történetét, emelkedését vázolva megemlíti, hogy II. Károly sziciliai király a Brebirieket rokonainak, majd a királyné rokonainak mondja. B. ebből azt következteti, hogy a család egyik tagja, Stepko, IV. Bélától királyi hercegnőt, talán a király nővérét kapta nőül. Valószínűbb Pórnak Széchynél is idézett véleménye (18. 1. 3. jegyz.), amely szerint Brebiri Pál második neje Dragutin István szerb fejedelem és magyar felesége Katalin leánya, Ursa volt. így került rokonságba úgy a magyar, mint a sziciliai királyi családdal. Amidőn a család birtokai közül Ostrovicát Nagy Lajos elcserélte a szlavóniai Zrin várával (1347), ettől kezdve ' nevezték magukat a Brebiriek Zrínyieknek. B. második célja bebizonyítani a Brebiri és Subich-család azonosságának hamis voltát. | Miként Széchy, ő is arra az eredményre jut, hogy a Subichok házasság útján jutottak kapcsolatba a Brebiriekkel. Idézi is Wertner munkáját, amely szerint Subich János elvette III. Mladen leányát, Katalint s ez a rokoni kapcsolat adott alkalmat a latin Brebiri és a szláv bevándorolt Subich-család azonosítására. Ezt el is hisszük, i bár B. érvelését gyengének találjuk. Ő egyszerűen kijelenti, hogy ^ Lucius téved, az Obsidio Jadrensis névtelen írója pedig nem kompetens író. Megemlíti В., hogy a költő Zrínyi elkeseredve a bécsi ' udvar mellőzése miatt, kérni akarta Velencétől a Brebiriek velencei nemességének elismerését ós oda akart kivándorolni. Halála megakadályozta terve kivitelében, családja kérését azonban kedvezően intézte el a signoria, közben azonban a Wesselényi-összeesküvés tönkretette a Zrínyi-családot. A költővel kapcsolatban említést tesz B. Pázmányról, kit ,,principe-primate"-nak nevez, holott tudvalevőleg ő még nem volt hercegprímás. A nagy szorgalommal készült tanulmány felhasználja az egész rendelkezésre álló irodalmat, csak az Anjou-kori Diplomáciai Emlékeket nem említi, pedig azl. kötetben több oklevél beszél a Brebiriekről. Bár sok újat nem hoz B. tanulmánya, mégis érdekes, mert több kérdés tisztázásához okleveles bizonyítékokat sorakoztat fel. Miskolczy István. Sínkovics István: A magyar nagybirtok élete a XV. század elején. (Domanovszky S. : Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. 8. sz.) Budapest, 1933. 8°. 68 I. A XV. századi magyar nagybirtok története, annak kialakulása, fejlődése, jövedelmezőségének kérdése a magyar gazdaságtörténet megoldatlan problémái közé tartozik. Az okleveles anyag kiadatlan volta a kutatást olyan nagy feladattá teszi, hogy még képzett történetkutatóink is csak félve nyúlnak ehhez a témakörhöz. Ezért nagy örömmel üdvözöljük ezt a doktori értekezést, amely komoly felkészültséggel tárgyalja a kezdődő magyar renaissance főúri udvarainak életét és alapos tanulmányozás után igyekszik tisztázni a XV. század eleji magyar nagybirtok társadalmi viszonyait. Igen behatóan foglalkozik a tanulmány egy még mindig nem eléggé ismert társadalmi jelenségnek, a XV. századi familiaritásnak kérdésével és
