Századok – 1935

Történeti irodalom - Stolz; Otto: Die Ausbreitung des Deutschtums in Südtirol im Lichte der Urkunden. I–III. k. Ism.: Sinkovics István 103

108 TÖRTÉNETI IRODALOM. könyvünk nem tud eléggé megvilágítani. Nem egyenértékű helyettesítés az sem, hogy a Tirolban megforduló utazók leírásait, egykorú történeti és földrajzi munkák, valamint a népszámlálások idevágó adatait is igyekszik megszólaltatni. Mindezekkel az eszközökkel, amelyeket használhatóságuk határaival együtt megismertünk, St. a következő módon rajzolja meg a román és germán világ közé ékelődő Dél-Tirol útját. Ez átmeneti vidék népi arculatát két különböző irányból jövő nagy emberáramlás formálja ki. Кг. u. а VI. század végén a Brenner-hágón át megindul a bajor ós sváb rajok beszivárgása, ós ez a forrás azután egészen a középkor őszéig nem is apad ki. A németség feleslegét folyvást vonzotta az Etsch völgye, aboi a szőlő- és gyümölcstermelés számára nagyszerű lehetőség adódott, mivel itt a dél melege messze behatol az Alpokba. A németajkú telepesek, ahol csak megvetették a lábukat, lassankint felitták a romanizált őslakosságot (ratorománok, ladinok), úgyhogy ebből csak a hegyek közt maradtak összefüggő darabok. A középkor végén zárt tömbben húzódott végig a németség az Etsch mindkét oldalán egészen az Avisióig, a jobb parton lefelé nem ment tovább, a keletre eső hegyes vidéket azonban Vicenza és Verona felé szélesen behintette apróbb-nagyobb nyelvszigetekkel. Nemsokára azonban ez a hatalmas német előretörés beleütközött a renaissance által felébresztett nagyolasz nemzeti gondolatba, amely a XVI. század óta kezdi hirdetni, hogy Itália természetes határa a Brennernél van. A németség nemcsak hogy megtorpan, hanem egyre fogy, mert az új hithez csatlakozó vidékekről nem jöhet többé erősítés, a Tirolban élő protestánsokat pedig a kormányzat kivándorlásra kényszeríti. Ezzel szemben nagy lendülettel kezdődik meg az olasz nép felfeléáramlása és nem is áll meg többé. Elsősorban az egyházon és az iskolán keresztül indította meg a harcot a német elem ellen, és az államhatalom tétlenül nézte a németnyelvű lakosság pusztulását, amelynek megmentésére a mult század végéig nem is történt komoly kísérlet. A német szigeteket csaknem egészen elnyelte a délfelől jövő áradás, a nép- és nyelvhatár Lavistól felcsúszott Salurnig, sőt még a német tömbben is jelentős olasz telepek bukkantak fel. A népességváltozás alapján mindig határozottabban követelte az olaszság, hogy Tirol olaszlakta darabjának (Trentino) önálló élete legyen. Ezt azonban nem sikerült kiharcolnia, pedig titokban sokkal többre, a Brennernél képzelt természetes határig készült, nem törődve azzal, hogy elérésére semmi remény nincsen. A világháborúnak kellett jönnie, hogy a déltiroliak többségének minden megmozdulása ellenére egyszerre megvalósuljon a Brennerig terjedő Itália, az olasz nép majdnem négy évszázados álomképe. St. Germain bizonyság azon általános érvényű tétel mellett, hogy a népek alkalomadódáskor csak azt tudják elérni, amit sok-sok egymásra jövő nemzedék gondolatban már jóval korábban előkészített. Belőle útmutatást meríthet a németség, hogy Dél-Tirol ügyét egy pillanatra se engedje elaludni se jóban, se rosszban. Olaszország, amikor ragaszkodik a Brennerhatárhoz és színnémet vidékeket kényszerít hatalma alá, csak a saját előnyét nézi. A németek azonban az Etsch völgyét olyan elv alapján kívánják vissza, amely minden érdeket, különbség nélkül, ugyanazon mértékkel mér : a vitás területen élő nép önmaga döntsön sorsáról. Szerzőnk szerint ezen egymásmelléállítás a német igények felé billenti a mérleget. Kár, hogy St. könyve a Brenner-alatti német életet Dél-Tirol