Századok – 1935

Történeti irodalom - Stolz; Otto: Die Ausbreitung des Deutschtums in Südtirol im Lichte der Urkunden. I–III. k. Ism.: Sinkovics István 103

TÖBTÉNETI IRODALOM. 109 részei szerint szétdarabolva tárja elénk. Olvasás közben gyakran érzi ugyanis az ember, hogy ez a beosztás nem eléggé fedi a valóságos helyzetet, és az anyag kikívánkozik a reáerőszakolt keretekből. Az általános adatokat, amelyek az egész terület vagy nép sorsáról beszélnek, egyik vagy másik részhez kényszeríti. A mesterséges szétosztás eredménye azután az a sok-sok ismétlés, amellyel lépten-nyomon találkozunk. Hogy pedig írónk néha milyen önkényesen csatol valamely vidéket ide vagy oda, arra legjellemzőbb a Nonsberg német helységeinek esete. A bevezető részekben azt mondja az említett községekről, hogy jóllehet az Etsch jobb oldalán fekszenek, mégis Merán környékéhez tartoznak inkább, és ezzel kapcsolatban fogja őket tárgyalni (I. 38. 1.). Majd pedig ezen terv ellenére egészen más helyen, a Bozen—Salurn közötti Etsch-szakasznál kerül reájuk a sor (II. 281. sk. 1.). Dél-Tirol német lakosságának életében nem mutatkoznak olyan mély szakadékok, amelyek indokolttá tennék St. eljárását. Éppen ezért talán helyesebb volna, ha egységes képet 1 rajzolna a németnyelvű népesség múltjáról. Nem jutna itt szóhoz mindenegyes kis helység, vagy minden apró német sziget, csakis azok, amelyek valami új színt adnak az egészhez. Az átfogó rajz után, részint alátámasztására, részint pedig azok számára, akik a részletekbe is be akarnak pillantani, jöhet az adatok kisebb egységek (községek stb.) szerinti csoportosítása. Ekkor azonban elegendő az odavágó forrásrészek felsorolása, nem szükséges feldolgozásuk, amint pl. szerzőnk ezt a második kötetben teszi, mert itt már nem látunk újat, hanem csak egy-egy kiszakított részt, amelyek sokkal jobban érvényesülnek az általános kép összefüggésében. A St. munkájában tárgyalt kérdések, mivel a ma életében szinte kiegyenlíthetetlen ellentéteket váltanak ki, különösen alkalmasak arra, hogy a feléjük közeledő történetírót elragadják a tudomány síkjáról. Könyvünk azonban ellene tud állani minden ilyen kísértésnek. Ahogyan az olasz történészek politikai céloktól sugallt tudománytalan próbálkozásait erős szavakkal bélyegzi meg, ugyanúgy igyekszik kiirtani a komoly történetírással össze nem egyeztethető német túlzásokat, amelyek csupán ártanak, hasznuk nincsen. De nemcsak másokat mér ilyen szigorú mértékkel, hanem ő maga is a kiküszöbölhető torzítások nélkül akarja visszaadni az elmúlt valóságot. Hogy pedig mindenkinek lehetőséget nyújtson az adatok ellenőrzésére, többezer tanuul hívott oklevelet közöl, egyesekből csak a jellemző részeket, másokat egész terjedelmükben, a perdöntően fontosakat facsimilében. Azt is megtanulhatjuk tehát tőle, hogy a legutolsó betűjéig tudományosan megokolt munka nyomában járhat csak az a mindent meggyőző erő, amely lelket önt az ügy híveibe, a semlegeseket felvilágosítja és megnyeri, az ellenfelek belső szilárdságát pedig megingatja. Sinkovics István (Bécs).