Századok – 1934

Történeti irodalom - Draganu; Nicolae: Românii în veacurile IX–XIV. pe baza toponimie şi a onomasticei. Ism.: Tamás-Treml Lajos 211

218 TÖRTÉNETI IRODALOM. 22!) Thati < tata ,apa' (gyermeknyelvi szó !) ; Grossus < gros (miért éppen az oláhból ? v. ö. olasz grosso, francia gros, középlatin grossus, stb.), továbbá Chuka, Chula, Fot, Boch, Chuth, amiből menten kitetszik, hogy D. nem idegenkedik az egytagú, valamint az igen.sokféleképen magyarázható nevektől sem. Azt is megteszi, hogy egyes helyneveknek csak egy bizonyos darabját magyarázza meg, az ilyeneket úgy vágja ketté, hogy valamelyik fele oláh lehessen, a másikkal pedig nem törődik. A zalamegyei Mécsásza dűlőnevet hol Mécsásza, hol pedig Mecsásza (?) alakban emlegeti s csak annyit mond róla, hogy benne az oláh -easä nőnemképző fordul elő. A veszprémmegyei Gamásza szintén az -easä kategóriába tartozik, töve pedig az állítólagosán oláh eredetű Goma személynév. A zalalövői Genásza (recte Génásza) szerinte azonos az oláh Gäneasa névvel, ezt azonban csak úgy volna szabad az oláhból magyaráznunk, ha az előbbiek oláh eredete is bebizonyosodnék s különben is Genyásza, Ganyásza, Gonyásza alakokat várnánk. A Pula helynév szerinte az oláh pula ,penis' (!), hogy egyezteti össze azonban ezt a cseh „Pula avus Willalmi" (Friedrich I., 163.) és az orosz Pulov (Tupikov, 713.) stb. fajta adatokkal ? A Vica helynév az oláh vitä ,szőlőtőke' köznévből alakult és a rcnnonya ,egy szőlőfajta', továbbá a mái ,déli domboldal, domb' szavakkal együtt oláh eredetű s mindez szépen mutatja, hogy a pannóniai ősoláhság a legrégibb idők óta szőlőműveléssel is serényen foglalatoskodott. Ezen a ponton D. Pegázusa költői magasságokban száguldoz s csak akkor vesszük észre, hogy a földön járunk, amikor a poéta-filológus utal arra a sok oláh nevű ,vinitor'-ra, akikről állítólag dunántúli okleveleinkben volna szó. Terminológiájához híven ezúttal is egy ,,ar fi potrivite" (alkalmasak lennének) kifejezéssel enyhíti a felsorolt szavaknak az említett értelemben latba eső bizonyító súlyát, úgyhogy megint csak nem tudjuk biztosan, elhiszi-e ő maga is, hogy ,,az oláhok mindig foglalkoztak szőlőműveléssel" (154.). Az úgyszólván egyetlen helynév, melyről némi valószínűséggel állítható az oláh eredet, a vasmegyei Drumoly ^^ árumul községnév (németül Drumling), amelyet Schwartz Eleméi- nem tart németnek s valószínűbbnek fogadja el Steinhauser magyarázatát. Az utóbbi azt hiszi, hogy ez a név a horvát Drumovlje „Ort an der Strasse" átvétele (Schwärtz : A nyugatmagyarországi német helységnevek2, 218.). Hangtanilag megfelelőbb, bár nem egészen kifogástalan az oláh drum határozott alakjából való magyarázat (inkább Drumuj-t várnánk, v. ö. Lupuj vajda, mutuj < mutul, prosztuj > prostul, prunkuj < pruncul stb. ). A Zalaegerszeg melletti Ola, amely 1326 óta szerepel okleveleinkben (Holub J. : Zala megye története a középkorban, I. 92. — D. legrégibb adata 1463-ból való), egyrészt túlkorai ahhoz, hogy ,román, dákoromán' lakossággal hozzuk összefüggésbe, másrészt egyéb magyarázatok is kínálkoznak. Nem értjük, miért ne lehetne ezt a helynevet is a Blasius személynév Vlach becéző alakjával összefüggésbe hozni, amellyel D. a valkóvármegyei 1275-ben felbukkanó villa Vlach-ot magyarázza, szokásához híven megint egy .poate' kíséretében (1003., és Csánki, II., 363.). A veszprémmegyei Romándnak semmi köze sincs az oláhokhoz s a D. által nem is említett zalamegyei Román szőlőhegynévnek sem (Pesty, LXVI., 42. г.), a nálunk is járatos Román személynévvel függenek össze. Egy régi adatot említ pl. Holub (i. h. 83.), Román és Pósa nemesek hivatalos ügyben 1251-ben az országbíróhoz fordulnak. Az a kérdés ezekután, miiven kapcsolatban vannak az oláhok a Dunántúllal, mert például az 1880. évi népszámlálás adatai