Századok – 1934
Történeti irodalom - Aubin; Hermann: Staat und Nation an der deutschen Westgrenze. Ism.: Kring Miklós 449 - Aubin; Hermann: Die Ostgrenze des alten deutschen Reiches. Ism.: Kring Miklós 449
450 TÖRTÉN hJTI IRODALOM. imperialisztikus törekvések azok a tényezők, amelyek a keleti határszegély különleges jellegét megszabták. A szorosabb értelemben vett államterület előtt húzódott a birodalom megvédésének célját szolgáló marcaöv. Az innen fokozatosan előrenyomuló kolonizáció szorosabbá tette a germánság és a szomszédos népek között a kapcsolatokat. E népek egy része rövidebb-hosszabb időre adózási viszonyba került a birodalommal. A marcaöv előtt vonuló, ezen tributárius szegély határvonalai már sokkal bizonytalanabbak voltak, hogy a német birodalom befolyási körébe tartozó népek által lakott területek határai a teljes elmosódottságba vesszenek. Nem mindenütt és nem mindenkor állott fenn ez a hármasvonulatú határszegély, ami az államhatár bizonytalanságát még inkább fokozta. A magyar kalandozások elcsen(lesedése után csak Nagy Ottó politikájának sikerült ismét hoszszabb időre állandósítani a fentebbi értelemben a viszonyokat Jütlandtól le egészen Csehországig. Magyarország felé, többszöri sikertelen próbálkozás után, a legkorábban zárult le a határképződési folyamat : a XII. század ötvenes évei végén még nem vonalszerűén ugyan, de már nem is hármas tagozásban húzódott a német birodalom határa. Hogy az állam fogalmában a kultúrgondolat mekkora szerepet játszik, annak igen vüágos illusztrálása a német birodalom nyugati határának a verduni szerződés utáni alakulása. Jóidéig lényeges változás e határ vonalán nem észlelhető. A kései középkortól azonban egészen Napoleon bukásáig Franciaországnak mindig céltudatosabb keletre törése (a négyfolyam-határ megvalósításának vágya !) a germán elem rovására fokozatosan eltolta a római-bürokratikus alapokon megvont vonalról e határokat. Amily aktívnak bizonyult a német birodalom a keleti batár kiépítésében, annyira passzívan viselkedett a franciák terjeszkedésével szemben. A Párizsból szétáradó magasabb műveltség csaknem ugyanazt a szerepet biztosította az egykori nyugati frank birodalomnak a keletivel szemben, mint aminő szerep jutott ez utóbbinak a magyar és szláv népek „európaizálásában". A sajátságos francia nation-fogalom (államnemzet) megalkotásával, melybe az egységes párizsi műveltséggel átitatott idegen nyelvű népeket is beletartozóknak hirdették már korán a franciák, civilizatórikus missziónak szerették látni a francia állam keleti terjeszkedését. Nem nehéz felismerni, hogy mindez csupán a nyers imperialisztikus törekvések kifelé való szépítése volt, hasonlóan a németség állandóan túlértékelt kultúrmunkájához, mellyel Piligrintől a legújabb időkig leplezni igyekeztek kevésbbé ideális céljaikat. Mindkét esetben az örök Nyugat arcát látjuk előtűnni az örök Kelet felé. Au. tanulmányai ezt az önként kínálkozó párhuzamot nem érintik. Igaz, hogy a két értekezés egymástól függetlenül, nem egymás kiegészítésének készült, célkitűzéseikben is .más feladatot kívánván megoldani. Mert míg a keleti határ kialakulásával foglalkozó tanulmány nem megy tovább a régi birodalom korának
