Századok – 1934

Történeti irodalom - Gróf Apponyi Albert Emlékiratai II. k. Ism.: Balanyi György 443 - Gróf Apponyi Albert: Élmények és emlékek. Ism.: Balanyi György 443

TÖRTÉNETI IRODALOM. 447 ottani katolikusok helyzetéről ír, az mind maradandó kortörténeti értékű. De nagyon messze vezetne, ha a könyv minden érdekes részletét fel akarnók vonultatni. Azt nem dicsérni, hanem olvasni kell. Mindenképen megérdemli a rája fordított fáradságot ; megérdemli tárgyánál fogva, mivel jórészben olyan dolgokról szól, melyek a legnagyobb mértékben belevágnak a most élő nemzedék életébe s megérdemli önmagában, mivel minden lapja egy nagy egyéniség töretlen optimizmusát és idealizmusát sugározza felénk. Mert A. a politikában is idealista akart és tudott maradni. Egy helyütt maga mondja, hogy „lelki diszpozíciójánál fogva jobban szereti a fényt, mint az árnyat". Innét van, hogy politikai ellenfeleiről állandóan a legnagyobb kímélet és megértés hangján ír s magáéval ellentétes állásfoglalásuk igazolására mindig talál valamilyen mentő vagy legalább magyarázó körülményt. Gondolkodására rendkívül jellemző következő nyilatkozata : „Ha csakugyan égető szükség volt a létszámemelésre és ha másfelől lehetetlen volt azoknak a nemzeti követelményeknek teljesítése, amelyeket a létszámemelés igénybevétele okvetlenül felébresztett, akkor egy fátummal állottunk szemben, amelyért lehetetlen a felelősséget egyoldalúlag az egyik vagy másik tényezőre hárítani, mert akkor az egyesek hatalmi körén kiviil eső történelmi erők működéséből keletkezett." Tehát a maga lelkiismeretének megnyugtatására és ellenfelei relatív igazának kiemelésére kész inkább a vak fátumra, mint emberekre hárítani a felelősséget. És ez az irenikus hang végighúzódik egész munkáján : a mult mérlegének felállításánál általában fenntartja ugyan igazát, de mindig szívesen megengedi, hogy ellenfelei állásfoglalásában is volt vagy lehetett valamelyes igazság. Optimista világszemléletének megfelelően mások részéről is csak nemes motívumokat tudott feltételezni. A csalódások, melyek e tekintetben érték, leperegtek róla, mint a falevélről az esőcseppek. A. a politikában is megmaradt az idealizmus félelem és gáncs nélküli lovagjának. Idealizmusa volt nemzete szebb és boldogabb jövőjébe vetett hitének állandó élesztője s az képesítette rá, hogy késő aggastyán korában is fiatalos hévvel tudjon síkra szállni nemzete igazáért. Ezért emlékiratainak olvasása, még ha talán nem is értünk mindenben egyet okfejtéseivel, mindig üdítő és lélektágító időtöltés marad. A történészen és a lélekbúváron kivül bőven talál bennök anyagot az is, aki nem speciális kutatási célból, hanem a közelmúlt tüzetesebb megismerése okából merül bele tanulmányzásukba. Az Élmények és Emlékek címen megjelent másik posztumuszkötet nem egységes mű, hanem különböző tárgyú és terjedelmű cikkek gyűjteménye, melyeknek túlnyomó része, legalább mostani formájában, itt lát először napvilágot. Tulajdonképen ezek is az önéletrajz számára készültek ; mivel azonban terjedelmöknél és szubjektív előadásuknál fogva kikívánkozik az eredeti komoly történetpolitikai elgondolás keretéből, szerzőjük már életében