Századok – 1934

Történeti irodalom - Gróf Apponyi Albert Emlékiratai II. k. Ism.: Balanyi György 443 - Gróf Apponyi Albert: Élmények és emlékek. Ism.: Balanyi György 443

448 TÖRTÉN hJTI IRODALOM. külön kötetbe szánta őket. Afféle műhelyforgácsokkal álhmk tehát szemben, melyek színes és részletező előadásukkal nagyszerűen egészítik ki az Emlékiratok sokszor szűkszavú elbeszélését, így mindjárt az első fejezetből (Gyermekkori emlékek) tüzetesen megismerjük azt a harmonikus környezetet, mely a leendő államférfi egyéniségét olyan méllyé és bensőségessé formálta : az előkelő családi kört mély vallásosságával, őszinte dinasztikus hűségével és Mária Terézia koráig visszanyúló franciás műveltségével, majd a kalksburgi kollégiumot századok gyakorlatán kipallérozott nevelési rendszerével és kedélyes diákéletével. Igaz, minderről már az Emlékiratok első kötetében is olvashattunk, de csak futólag és vázlatosan ; itt ellenben színes és eleven előadásban áradnak elénk az események, gazdagon tarkázva jóízű anekdotákkal és jellemző epizódokkal. Ugyanezt kell mondanunk a második fejezetről is. (A nyilvános élet előcsarnokában.) Ebből láthatjuk, hogy az ifjút szerencsés sorsa mindjárt elindulásakor olyan emberek körébe sodorta, akiknek barátsága csak termékenyítőleg hathatott lelkére. így kora fiatalságától fogva élvezte Deák Ferenc, gr. Andrássy Gyula és br. Eötvös József bizalmát és atyai barátságát ; 1869. évi rövid párizsi tartózkodása idején Montalembert-rel jutott közeli érintkezésbe, míg 1870. évi római útján Dupanloup püspökkel, Manning bíborossal, Ketteler püspökkel és a vatikáni zsinat számos más kitűnőségével volt alkalma megismerkedni. A legnagyobb élmény azonban a IX. Pius pápánál tett látogatás volt számára. A harmadik fejezet (Személyes kapcsolataim Liszt Ferenccel és Wagner Richárddal) a szenvedélyes zenekedvelő A.-t revelálja előttünk. Ha egyebünnét nem tudnók, innét bőven megtudhatjuk, milyen prominens szerepet játszott életében a zene. A könyvnek ez a része nemcsak életrajzi, hanem általános zenetörténeti szempontból is elsőrendű értékű. A negyedik (Egyiptomi benyomások hatvan esztendő előtt és ma) és a hatodik fejezet (Római benyomások ) nem annyira életrajzi, mint inkább lélektani szempontból fontosak : mindkettő bizonysága A. lelki rugékonyságának, mellyel még késő öregkorában is megértéssel tudta fogadni az új eszméket és minden öreges elfogultság nélkül meg tudta bennök találni azt, ami igazán értéket jelent. Részben ugyanez áll az ötödik fejezetről is, melyben 1904., 1911. és 1924. évi amerikai útjain szerzett személyes benyomásairól számol be. Itt is elsősorban impresszionizmusa és az új viszonyokhoz való gyors asszimilálódása lep meg. Tárgyi tekintetben is megvan mindegyiknek a maga külön érdekessége ; főleg a harmadiknak, melyre köztudomásúlag a revíziós hangulat élesztése céljából vállalkozott az akkor már nyolcvan felé járó aggastyán. Köztörténeti szempontból legnagyobb értéket kétségkívül a hetedik fejezet képvisel, mely a magyar békedelegáció viszontagságait és a trianoni béke létrejöttének előzményeit ismerteti. A történetírás ezért magáért hálás lehet a kötet megjelentetéséért ; annyi benne az új vagy legalább részletesebben és szaba-