Századok – 1934
Történeti irodalom - Gróf Apponyi Albert Emlékiratai II. k. Ism.: Balanyi György 443 - Gróf Apponyi Albert: Élmények és emlékek. Ism.: Balanyi György 443
TÖRTÉNETI IRODALOM. 443 mert a sváb telepesek (számszerint mintegy 2000) nem tudták megszokni az erdélyi viszonyokat s legnagyobb részük rövid idő múlva itthagyta az országot, de R. ösztönzéseinek annyi eredménye mégis lett, hogy Br. Bedeus József közreműködésével megalakult az erdélyi szász mezőgazdasági egyesület, amely szívós, szinte évtizedekig tartó munka után valóban szép eredményeket tudott elérni az ókonzervatív szász parasztok között. A kiadásban utolsónak közölt tanulmányban („Der Geldmangel und die Verarmung in Siebenbürgen, besonders unter den Sachsen") R. a pénzszűkét s a hitelszerzés nehézségeit az általános európai viszonyokon kívül a jogszolgáltatás hiányaira próbálja visszavezetni, s ezeknek legfőbb okát abban látja, hogy a szász jogászok Marosvásárhelyt vagy Kolozsvárott tanulnak „ellenséges" politikai és jogi légkörben s gyakorlatukban is csak az ott elsajátított úrhatnámságot, nemesi önkényt és öncélú pörösködést akarják érvényesíteni. Az elszegényedésről szólva R. kíméletlen őszinteséggel vádolja népét pazarlással, üres élvezethajhászással, a családi érzés, polgári tisztesség lezüllesztésével és tudatlansággal, mely a múlton csüngő terméketlen ábrándokban nyer kielégülést. „Vájjon — írja — az országszerte mutatkozó fellendülésben mi legyünk az egyetlenek, akik szunyókálnak, ásítoznak, alusznak vagy éppen horkolnak ? Mások most szedik és ültetik a babért és borostyánt. Abban látjuk biztonságunkat, ha az elmúlt idők emlékének elszáradt levelein henyélünk?" (IV. 427. 1.) önkéntelenül Széchenyire gondolunk és a „Hitel" gondolataira, melyek nélkül a szász öntudat tüzesszavú prófétája aligha irányíthatta volna népét a szellemi és anyagi boldogulás felé. Igazat kell adnunk a kiadás érdemes szerkesztőjének, mikor a negyedik kötet előszavában azt mondja, hogy a népe sorsáért aggódó művelt erdélyi szász ma, az anyagi elszegényedés, erkölcsi süllyedés és nemzeti bomlás napjaiban aligha találhat időszerűbb olvasmányt R. külső és belső megújhodást hirdető írásainál. De egyben sok tanulsággal szolgálnak ezek az írások annak a magyar olvasónak is, aki a nemzeti katasztrófánkat előkészítő erők teljes ismeretében keresi a jövő felemelkedés útjait. Érdeklődéssel várjuk a kiadás két utolsó kötetét, amely R. egyéni tragédiáján keresztül fényt derít majd a magyar-szász viszony kialakulására 1848—49-ben. Pukánszky Béla. Gróf Apponyi Albert Emlékiratai. II. k. 1899—19Ô6. Magyar Tudományos Akadémia. 1934. 8°. 212 1. Gróf Apponyi Albert: Élmények és emlékek. Budapest, é. n. Athenaeum irod. és nyomdai r. t. 8°. 265 1. A. az összeomlás kényszerű nyugalmában gondolt először emlékiratainak kiadására. Az első kötet megírását azonnal munkába is vette, de a nagy nyilvánosság elé csak négy évvel később, 1922-ben lépett vele. A könyv váratlan sikere — négy év alatt három kiadás fogyott el belőle — a megkezdett munka továbbfolytatására ösztönözte őt. A harmadik kiadás elé írt előszavában