Századok – 1934

Történeti irodalom - Roth; Stephan Ludwig: Gesammelte Schriften und Briefe. Aus dem Nachlass herausgegeben von Otto Folberth. Ism.: Pukánszky Béla 435

TÖRTÉNETI IRODALOM. 441 célja is az volt, hogy a szászok álláspontját képviselő Schreiber Simon nagyszebeni követ szereplésének erkölcsi nyomatékot adjon. Ez a körülmény magyarázza meg sokszor az ízléstelenségbe átcsapó gúnyolódásait, túlfűtött pátoszát és általában azt, hogy a tárgyi érvek meglepően szerényen húzódnak meg az érzelmi meggyőzés eszközei mögött. Nagy elismerés illeti meg a szerkesztőt a röpirathoz írt tárgyilagosságra törekvő bevezetésért, amely minden megbecsülés és kegyelet ellenére sem hallgatja el a munka kirívó gyöngéit : makacs elfogultságát a magyar nyelv államnyelvi hivatottságával szemben, melyre — mint a szerkesztő találóan megjegyzi — az 1867 utáni évek története alaposan rácáfolt s korszerűtlen állásfoglalását a latin hivatalos nyelv mellett. Kissé könnyedén siklik el a bevezetés kritikai része a röpirat túláradó osztrákbarát magasztalásai fölött, melyeket pedig az erdélyi történelem említett vázlata mellé állítva sehogysem értünk meg. Ezek azonban csak a részletekben mutatkozó zökkenők és fogyatkozások ; a magyar olvasó, ha figyelmesen végigolvassa a röpiratot, önkéntelenül felveti a kérdést : vájjon csakugyan a magyar és székely rendek meggyőzésére készült-e ? Mert ha erre készült — s ehhez alig fér kétség — akkor alaposan célt tévesztett ! Hiszen a „Sprachkampf" egész gondolatmenete egyetlen hatalmas támadás a magyar nyelv életképessége és jövője ellen. Igaz, nem hiányzanak a német öntudat erőteljes megnyilatkozásai sem és különösen feltűnő melegséggel követel R. politikai jogokat a rendi alkotmány kereteiből kizárt oláh tömegek számára. (Igaza van a szerkesztőnek : a hatalom mai birtokosaitól joggal várhatna különb bánásmódot az a szászság, melynek egyik legjobb fia majdnem elsőnek emelt szót a Habsburg-birodalom területén élő oláhság érdekében, de nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a szászok Nagyromániához való önkéntes csatlakozásukkal szintén közreműködtek a mai helyzet kialakulásában !) De a német öntudat s az oláhság védelme a röpiratban csak igen szerényen jut szóhoz a nagy támadó célzat mellett. S éppen ez a bántóan negatív állásfoglalás az, amely a „Sprachkampf"-ot élesen elkülöníti R. többi írásától, melyekben mindig pozitív alkotások érdekében szállott síkra. Mert a röpirat végén tett javaslata a nyelvkérdésnek „illem szerint" való szabályozására s a latin hivatalos nyelv részleges fenntartására, igazán nem tekinthető pozitívumnak nála, aki mint paedagógus szinte misztikus hatalmat tulajdonított az anyanyelvnek. Valószínű, hogy R. a „Sprachkampf" néhány mondatában, melyekben az emberiesség szellemében megértést és* harmóniát hirdet, Széchenyi hatása alatt áll, bár csak egyetlen jelentéktelen jegyzetben hivatkozik reá. (IV. 102. 1.) Ebből a szempontból ismét közel áll a magyarországi öntudatosan német intelligencia szellemi vezetőihez, akik egyrészt Széchenyi politikai gondolatrendszerét saját ízlésüknek megfelelően liberális szellemben értelmezték, másrészt azonban érdekes ellenmondással élesen szembeállították a liberalizmussal, mihelyt