Századok – 1934

Történeti irodalom - Roth; Stephan Ludwig: Gesammelte Schriften und Briefe. Aus dem Nachlass herausgegeben von Otto Folberth. Ism.: Pukánszky Béla 435

440 TÖRTÉN hJTI IRODALOM. mozgalmas képet tár elénk a II. és III. kötet levél- és iratanyaga ; érdekes, hogy a szász népi öntudat előharcosa törekvéseinek pártfogását nem csekély részben gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellártól remélte (II. 307., 310. 1.). Végül is — miután a tanítóképző-intézet létesítése nem sikerült — meg kellett elégednie azzal, hogy a medgyesi iskolánál szívós küzdelem árán a rektori tisztségig emelkedve, próbáljon érvényt szerezni pedagógiai reformjainak. Az átszervezési munka ezernyi gondja és keserves csalódásokkal járó személyes torzsalkodásai között bámulatraméltó energiával és fogékonysággal mélyed el nyelvi, történelmi, diplomatikai, numizmatikai ós mitológiai tanulmányokban. (Itt csodálkozunk a szerkesztő egyik jegyzetén : Schwartner Márton „Introductio in rem diplomaticam aevi intermedii praecipue Hungaricam" c. művének kivonatát közölve megjegyzi (III. 171. 1.), hogy a mű szerzője „sejthetően" ugyanaz a Schwartner, akit R. 1817-ben Pesten meglátogatott ; ennek a kétségtelen és egyszerű ténynek a megállapításánál talán mégsem kellett volna „sejtésre" szorulnia 1) R. kritikai feljegyzései ós összefoglalásai között különös figyelmet érdemel Erdély történelméről szóló vázlata (III. 180—188. 1.), mely szélsőségesen protestáns-liberális és osztrákellenes történetszemléletéről tesz bizonyságot ; e tekintetben is egy úton jár azokkal, akik vele egy időben a szűkebb Magyarországon élesztgették a német öntudatot s akik 1848-ban ugyanazzal a következetlenséggel —- igaz, hogy jóval kevesebb eredménnyel — igyekezték a németséget az osztrák „ultramontanizmus" táborába terelni, mint ő. R. prédikátori működéséről, melyet a rektori tisztségből való elég barátságtalan elmozdítása után előbb Medgyesen, majd kisebb szász községek élén kifejtett (1834—49) fontosabb egyházi beszédeinek közlésével szintén ád ízelítőt a kiadás ; ezek a beszédek meglehetősen színtelenek, bár figyelemreméltó, hogy írójuk az erdélyi szász egyházban uralkodó iránnyal szemben közelebb áll a romantika misztikus érzelmi vallásosságához, mint a racionalizmushoz és ismételten hangsúlyozza a vallásos élményben az „érzelem szintézisének" primátusát az „értelem analitikus képessége" fölött. Az első három kötet gazdag és változatos életrajzi anyaga után a kiadás negyedik kötete az 1842—43. évek gazdaság- és művelődéspolitikai tanulmányait foglalja magában („Die Zünfte, eine Schutzschrift", „Der Sprachkampf in Siebenbürgen", „Untersuchungen und Wohlmeinungen über Ackerbau und Nomadenleben", „Wünsche und Ratschläge, eine Bittschrift fürs Landvolk", „Der Geldmangel und die Verarmung in Siebenbürgen, besonders unter den Sachsen"). E tanulmányok ugyan igen különböző kérdéseket ölelnek fel, de tartalmi ós nyelvi szempontból mégis szorosan összefüggnek egymással : a fáradhatatlan népnevelő egységes munkatervének más-más részletét tárják elénk. A magyar olvasó érdeklődésére köztük elsősorban a „Der Sprachkampf in Siebenbürgen" с. tanulmány tarthat igényt (1842), az a röpirat, amelyben R. szenvedélyes hangon szólt bele a nyelvkérdés körül támadt politikai vitába és érvelésével hatékonyan előkészítette a szászság állásfoglalását Erdély uniójával és a 48-as magyar szabadságmozgalommal szemben, siettetve vele saját egyéni katasztrófáját is. A röpirat lényegében el nem mondott országgyűlési beszéd ; közvetlen indítékot megírására az 1841/43. erdélyi országgyűlés nyelvi harcai adtak és