Századok – 1934
Történeti irodalom - Roth; Stephan Ludwig: Gesammelte Schriften und Briefe. Aus dem Nachlass herausgegeben von Otto Folberth. Ism.: Pukánszky Béla 435
TÖRTÉNETI IRODALOM. 437 is a legragyogóbb fényben lássa. Az eredmény nem is maradt el, különösen az utóbbi években, amikor — mint tudjuk — a német tudomány elsősorban a külföldön élő faj testvérekhez küldte el olthatatlan ambícióval eltelt előőrseit kutatómunkára, előadások tartására és a közvetlen szellemi kapcsolatoknak egyéb módon való állandósítására. Igen tanulságos ebből a szempontból Walther Lindennek, az új német nacionalizmus egyik temperamentumos harcosának ítélete,1 aki Medgyesen áhítattal állott R. emléke előtt, megrendülve szemlélte meg a szászság nagy „vértanujának" a városi múzeumban közszemlére kitett, szétlőtt kabátját és lendületes beszámolójában azt javasolja, hogy a német iskolák feltétlenül szenteljenek egy-egy órát R. emlékének, aki életével és halálával egyformán a legtisztábban, legmeggyőzőbben képviselte a heroikus életeszményt és példájával különösen a mai ifjúság számára megbecsülhetetlen nevelő erőt jelent. Történettudományunk eddig — sajnos — következetes szótlansággal haladt el R. alakja mellett. Akár a millenniumi történet, akár a legújabb összefoglaló művek köteteit forgatjuk, hasztalanul keressük bennük még csak nevét is. Pedig ez a szász pap-tanító legfőbb életfeladatát abban látta, hogy a magyarsággal szemben szervezze meg népének tömegeit, a szervezés lázas iramában példát mutatott és fegyverbarátságot ajánlott fel az oláhságnak is s ezzel a magyarság és a nemzetiségek viszonyának — legalább Erdély felé — évtizedekre irányt szabott. Mert tragikus halála csak növelte tekintélyét és hatását s a szászok politikai vezetői híven követve nyomdokait, népük vélt jogainak védelmében nemcsak népi öntudatosító munkájukat terjesztették ki a bánáti, bácskai és nyugatmagyarországi németségre, hanem tovább fűzték a fegyverbarátság szálait is a szerbek és horvátok felé. Űjabb történetírásunk meggyőzően mutatta ki, hogy XIX. századi történetünk elsősorban a közjogi és nemzetiségi problémával küzködve — de igazán meg nem küzdve — haladt az összeomlás katasztrófája felé. Ez a felismerés szükségszerűen arra kötelezi a fejlődés lényegének feltárására törekvő történetíróinkat, hogy figyelmet szenteljenek R. írásainak is, mint a nemzetiségi öntudat kialakulásának sokatmondó, olykor izgalmas tartalmú dokumentumainak. Az előttünk fekvő kiadást joggal tekinthetjük a szász R.-kultusz betetőzésének. Külső köntöse a legmagasabb követelményeket is kielégíti. A magyar olvasó végiglapozva az eddig megjelent négy gyönyörű kötetet (a hátralevő két kötet rövidesen szintén megjelenik), bizony fájdalmasan elboronghat azon a gondolaton, hogy irodalmunk hány klasszikusának akad hasonló illusztrációkkal, kéziratfényképekkel ékesített, hasonló filológiai gonddal és apparátussal szerkesztett kiadása. Az érdemes szer-1 Stephan Ludwig Roth. Zeitschrift für Deutschkunde. 1933. 699. 1.
