Századok – 1934

Történeti irodalom - Roth; Stephan Ludwig: Gesammelte Schriften und Briefe. Aus dem Nachlass herausgegeben von Otto Folberth. Ism.: Pukánszky Béla 435

438 TÖRTÉN hJTI IRODALOM. kesztő, a „Deutsche Buchgilde in Rumänien" vezetője és a népi színjátékok fáradhatatlan szervezője, kitűnő munkát végzett. A szakember bizonyára némi idegenkedéssel fogja fogadni, hogy szerkesztői munkáját nem korlátozza a pontos, megbízható szövegközlésre, hanem mintegy nagyszabású életrajz keretébe foglalja — főkép a kiadás első három kötetében — R. leveleit, naplójegyzeteit és ifjúkori dolgozatait, mindenekelőtt pedig azt, hogy a közölt leveleket önkényesen megcsonkítja, sőt néhányat teljesen el is hagy belőlük. (A szerkesztő szerint e levelekben nem volt semmi lényeges s az olvasó kénytelen ítéletében megnyugodni.) Azonban a kiadás e hiány ellenére is hű képet ád R. mozgalmas pályájáról és működéséről s készséggel elismerjük, hogy ez a kiadás-technika olyan írónál, akinek írásai ezernyi szállal szövődnek össze gyakorlati munkásságával és a politika napi problémáival, zárt egységbe fogja össze az egyébként szertehulló, sokrétű anyagot, főkép pedig hatékonyabban szolgálja a népi öntudat terjesztését és megerősítését. Már pedig -—• erdélyi szász kiadványról lévén szó — kétségtelen, hogy a szerkesztő előtt ez a végső cél állott. A kiadás nagyobbik felét a nagyszebeni Brukenthal-múzeum könyvtárában őrzött kéziratos hagyaték alkotja, amelyet a szerkesztő először rendezett nagy gonddal. Ez a hagyaték minden részletében és megszakítatlan egységben tárja elénk R. drámai módon lüktető életfolyását ; éppen ezért nem egészen értjük, hogy a szerkesztő miért különítette el egymástól kissé regényszerű címekkel („Die Wanderschaft", „Die Heimkehr", „Der Kampf") a biografikus kötetek tartalmát. (Bizonyára itt is a laikus olvasók széles rétegére volt tekintettel.) A magyar olvasó talán eleinte visszariad a levelek és naplófeljegyzések ezernyi jelentéktelennek látszó, sokszor nagyon is kispolgári részletétől és titkolt imalommal próbál keresztülvergődni a családias érzés kissé pietisztikus kenetességgel stilizált ömlengésein. De már a serdülő ifjú első úti benyomásait, tapasztalatait és személyes kapcsolatait követve látjuk, miként bontakozik ki minden egyéb érzésén felülemelkedő német népi öntudata, amely tanulmányait, pályaválasztását, egész írói és gyakorlati működését döntő módon meghatározza és viszi tovább az egyéni katasztrófa felé. E német nép öntudat mögött pedig — láthatóan vagy láthatatlanul — állandóan ott van a magyarság, mint egyik fő mozgató erő, amellyel szemben — olykor támadva, olykor védekezve •—, állást kell foglalnia. Milyen jellemző, hogy a húszéves ifjú a kissé nyomott medgyesi és nagyszebeni légkörből kilépve, Pest, csodálatos gazdasági fellendülésében a büszke magyar életakaratot bámulja, de idegenkedéssel szemléli a kapitalista fejlődésben előretörő zsidó befolyást ; duzzadó önérzettel látogatja a nagy német színházat, ahol ugyan nehezen érti meg a színészek beszédét, de feltétlen elragadtatással nyilatkozik játékukról. Nem kevésbbé jellemző, hogy rövid pesti tartózkodása alatt ösztönszerűen megtalálja az utat Schwartner Mártonhoz, akit-—tudjuk — bensőséges társadalmi kapcsolatok fűztek a művelt polgárság azon „biedermeier"-rétegéhez, amely később, a magyar reformmozgalom hullámai közepette is némán, de következetesen ragaszkodott német műveltségéhez és hagyományos, zárkozott polgári életformájához. A hosszú úton, mely Nagyszebenből Tübingába, külföldi tanulmányainak első állomására vezet, a fogékony ifjú minden alkalmat megragad.